20.fejezet

- Ugye te csináltad ezt?-érdeklődött Jack Briantől, miközben a táskájuk tartalmát ellenőrizték le.

- Szerinted?

- De miért csináltad ezt?

- Beszélniük kell. Ez a legjobb megoldás. –vont vállat Brian miközben a zsákját felvágta a hátára.

- Összezárod őket egy erdőben? Marha jó megoldás.

- Ricknek megváltozott a hozzá állása. Ez tuti.

- Honnan veszed?-érdeklődött Jack, miközben ő is elkészült.

- Beszéltem vele.

- Erre rohadt túl kíváncsi leszek.

Jack és Brian indultak először. Egy óra múlva követte őket Kate és Joe, majd a végső páros volt Rebeca és Rick. Az idő hamar elrepült és már íz utolsó páros is útnak indult. Hosszú percekig sétáltak egymás mellett és próbálták a GPS és a fákra festett jelek alapján beazonosítani az ösvényt.

- Sajnálom.-szólalt meg Rick legelőször.

- Mit?

- Olyan marha voltam.

- Próbállak megérteni Rick, de nagyon nehéz.-vont vállat Becky, miközben a fa gallyait próbálta eltolni az arcától.

- Elfogadtam a döntésedet, de amikor megláttam, hogy milyen jól szórakozol Monacóban egyszerűen elöntötte a düh az agyamat és nem bírtam gondolkozni. Az volt a fő célom, hogy fájdalmat  okozzak neked…-Becky megtorpant, de mielőtt szólhatott volna Rick folytatta.- Olyan másnak tűntél azokon a képeken. Gyönyörű voltál és olyan más…Sokkal inkább nő voltál.

- Te tudhatod legjobban, hogy nő vagyok.-motyogta Becky, miközben elérték az első számozott fát. Ezekről kell összegyűjteni kilencet és aki gyorsabb vissza ér a kiindulási ponthoz az nyer.- 993. És most merre?

- Jobbra.- irányította Rick a lányt GPS segítségével, amit a versenyszervezőktől kaptak és folytatta a beszédet.- És amikor haza jöttél fel voltál dobva. Boldognak tűntél és mosolyogtál mindig. Utána pedig megjelent ez a kölyök.

- Sebastian nem kölyök!

- Na jó! Nem kölyök akkor. És boldoggá tett azzal, hogy segíteni tudott Su-nak. Egyikünk se volt képes rá és ő hirtelen a semmiből idejött és sikerült neki.

- És az nap? Amikor megcsókoltál? Mire volt jó?-érdeklődött Rebeca.

- Részben mind a kettőnknek egy teszt volt. Így visszagondolva. Csak tudni akartam, hogy visszacsókolsz-e úgy, mint régen.

- És?

- Már semmi sem olyan, mint régén.

Némán ballagtak egymás mellett és Becky nagyon jól tudta, hogy itt még nincs vége a vallomásnak. Figyelte, hogy hova lép, mert nem akart elesni. Sziklákon lépkedett, amikor Rick folytatta.

- Abban is igazad volt.

- Miben?

- Sophiaval kapcsolatban.-felelte csendesen.

- Én ezt tudtam.

- Szünetet tartunk.

- Nem lep meg.-vont vállat Rebeca.

- Annyira marha voltam. És a tűz…

- Igen?

- Életemben nem tudom meghálálni, hogy visszajöttél értem. Azonban nem bírnám megbocsájtani, ha valami bajod esett volna.

- Ez a múlt. Egyszer lehet, hogy majd én kerülök ilyen helyzetbe és nekem lesz rád szükségem.

- Reméljük nem kerül rá sor.

Ekkor egy síkitást hallottak nem messze tőlük. Rohanni kezdtek gondolkodás nélkül. Egy nőt találtak a földön feküdve. A ruhája el volt szakadva és egy-két sebből vérzett. Eközben egy férfi rohant el a bokrok között.

- Menj utána.-adta ki a parancsot Becky, miközben ő a nőnek próbált segíteni. Ismeri őt. Jessica Conor a 24-es egység vezetője. A nő nem volt magánál így Rebeca elő halászta a táskájából a takarót és betakarta vele a kollégáját, míg a kabátjából párnát csinált. Gyengéden megsimogatta a nő arcát.

- Jess nyisd ki a szemed. Kérlek.

- El…elment?

- Igen. Mi történt?

- Én jöttem elől és…és egyszer csak letepert. Hiába kapálóztam erősebb volt nálam…-zokogott Jessica. Rebeca nagyon jól tudja, hogy mi történt a társával. Megerőszakolták.

Rick percekig nem tért vissza és már Becky kezdett félni. Görcsösen markolta a zseblámpát és minden nesszre felkapta a fejét. A helyzet jelző Ricknél van és a GPS is. Nem tud segítséget kérni.

- Becks itt vagyok.-lépett ki a bokrok közül Rick. A nő annyira megkönnyebbült, hogy odarohant a társához és megölelte.- Nyugalom.

- Jól vagy?

- Igen, de az a rohadék elmenekült. Tudod már, hogy mi történt?

- Megerőszakolta. A saját társát.-mondta undorodva Rebeca.

- Rohadék. –ismételte meg Rick.- Azonban van számunkra is egy rossz hír.

- Mi a baj?

- Összetört a GPS.-mutatta fel a darabokat.

- Rick…

- Sajnálom.

- Ezzel ki vagyok segítve.-temette az arcát Becky a tenyerébe. Bekapcsolták a helyzet jelzőt, amivel feladták a versenyt. Azonban egy társuk élete fontosabb a dicsőségnél. Némán várták a segítséget, amikor Rick megszólalt.

- Veled megtörtént már?

- Szerencsére nem. –elhallgatott majd egy nagy levegő után folytatta.- Csak majd nem.

- Majd nem?

- 16 éves voltam. Egy bulira szöktünk be a barátaimmal. Mivel többnek néztem ki, mint 16 egy férfi figyelmét felkeltettem. Beszélgettünk és meghívott pár italra. Végül elhívott sétálni. Egy sötét kis sikátorba vezetett és elkezdett fogdosni. Az alkohol nem ütött ki teljesen így tudtam kapcsolni és elkezdtem kiabálni. Szerencsére a barátaimnak feltűnt, hogy eltűntem és így elindultak megkeresni. Így nem történt semmi se.

- Ezt sose mondtad.-rázta meg a fejét Rick.

- Nem tartottam fontosnak így inkább hallgatok róla.

- Mennyi időbe telhet, hogy ide érjenek?

- Letértünk az ösvényről, így időbe telik, hogy megtaláljanak.-bizonygatta Rebeca.

- Értem.

Jessica aludt és a segítség nem érkezik. Rebeca leült az egyik fa kiálló gyökerére leült. Az idő eléggé lehűlt és a kabátja pedig Jessica párnájaként funkcionál. Összehúzta magát és bámult maga elé, de egyszer csak Rick leült mellé és a melegítő felsőjét a hátára terítette.

- Láttam, hogy fázol.

- Köszi.

- Becky…

- Igen Rick?-nézett rá kíváncsian Rebeca.

- Barátok.-nyújtott kezet a lány felé.

- Barátok. Örökre!

Végre megérkezett a felmentő sereg is, de sajnos az ő versenyük ezzel véget is ért.