22.fejezet

Késő délután érkezett meg Rebeca abba a szálódába, amit Sebastian ajánlott neki. Pontosabban ahol maga a RedBull is lakik abban a szálódában kapott ő is szobát. A recepciónál ugyan úgy tett, mint Monacóban és miután megkapta a kulcsokat leirányozta magát a szobájába átöltözni. Vacsoraidő körül indult el kicsit sétálni.  Nem sokkal később megpillantotta Sebastiant az étteremben egy üvegfalon keresztül.  Zavarja vagy ne zavarja? Végül arra a megállapításra jutott, hogy zavarni fog.  Végül is ő hívta meg.

- Szevasz.-huppant le mellé a székre.

- Becky!-ölelte meg az asztalon áthajolva és ezzel pár ember figyelmét fel is kelltették. Egyiküket se érdekelte csak jó volt újra látni a másikat.

- Hogy vagy?

- Mihez képest?-nézett rá a német. A tekintette cseppet meggyötörtnek tűnt. Rebeca tétován felemelte a kezét és megérintette a fiú arcát.

- Hogy vagy?

- Testileg remekül, de már kezd elegem lenni. Engem kiáltanak ki hibásnak az Isztambulban történtek miatt…Ugye tudod mi történt ott?

- Igen.-bólintott a nő.

- Ráadásul többen arogánsnak is neveznek…

- Sebi. Nem vagy az.

 - És ha még is?-kérdezte összehúzott szemöldökkel, majd a kezét finom igaz de elrántotta Beckytől. A nő oldalra biccentette a fejét és figyelte az elgyötört arcot. Nem ilyen az igazi Sebastian. Az igazi mosolyog és sebezhetetlennek tűnik, de aki itt ül vele nem önmaga.

- Figyelj Rám! Egy arogáns személy nem teszi meg, amit te megtettél. Ne figyelj rájuk.

- Ha az olyan könnyű lenne. Ohh már megint zaklatni akar valaki.-elő halászta a zsebéből a szobája kulcsát.- El leszel egyedül úgy fél órát? Utána beszélhetünk.

-  Ha muszáj?-kérdezte Rebeca, de kitudta olvasni a férfi tekintetéből, hogy muszáj. Nagy levegőt vett és egyedül hagyta Sebastiant.

A német szobája tágasabb volt, mint az övé és a terasz felől az egész fal üvegből volt. Így az amúgy egy hangúnak tűnő helységet világosabbá tette. Rebeca leült a kanapéra és összehúzta magát egész kicsire. Most várnia kell Sebastianra és addig is jobb lesz, ha el foglalja magát. Észre vette a tv irányítóját és így a Híradót kezdte el nézni. A mai korán kelés és a repülés mindennél jobban kifárasztotta és mire észbe kapott el is aludt…

…Valami idióta zenélés ébresztette fel Rebecat. Hason fekszik a nagy francia ágy közepén és a zene a földről jön. Addig ficerget, míg az ágy széléhez nem kúszott és megpillantotta a földön Sebastiant.

- Hogy kerülsz oda?

- Itt aludtam. Jó reggelt.-dörzsölte meg a szemét Sebastian.

- Jól esett?

- Mi?-könyökölt fel a német és figyelte a társát.

- Inkább a földön aludtál, mint hogy felkelts.

- Pontosan. Aranyos voltál, ahogy aludtál.-ugrott fel két lábra a német. Ő még korán reggel is fittnek érzi magát.

- Általában nyáladzok álmomban… Vagy legalább is azt mondják.

- Addig jó, míg nem horkolsz.-felelte gúnyosan Sebastian, de már bánta is, mert repült a párna a feje felé.

- Én azt hiszem én most lépek átöltözni. Kivinnél a pályára?

- Pont azt akartam ajánlani, hogy ha időben elkészülsz, akkor elviszlek.

- Mennyi időm van?

- 45 perc.-felelte komolyan a német.

- Annyi idő alatt háromszor is elkészülök. –legyintett és már el is tűnt.

Gyors zuhanyzás után előszedte a bőröndjéből a kiválasztott ruhadarabokat. Sötét színű farmer, és egy csinos fehér-lila mintás topot.

Ezen kívül még egy hasonló színű farmer bolerót vett elő, mint a nadrágja. Haját szépen kifésülte és egy lógós fülbe valót tett be a fülébe. Simán van még 10 perce. Kis táskáját kezébe kaptam napszemüvegét a fejére bigyesztette és elindult a barátjához. A folyosón több vidám emberrel találkozott, akik nem úgy tűnnek, hogy izgulnának a mai nap miatt. Pedig ma verseny van. Az egész, olyan mint ha szórakoznának csak. Pedig ez vér komoly.

Sebastian a hátizsákjába pakolt be, amikor Rebeca megérkezett. A fiú farmert és valamilyen fehér felsőt viselt. Egy hasonló stílusú melegítő felső hevert az ágytámláján. Baromi ismerős ez Rebecanak és amikor leesett, hogy mi ez megszólalt.

- Megőrültél?-érdeklődött Becky miközben az ajtófélfának támaszkodik lezseren.

- Mire gondolsz?

- Talpig ilyen szerelésben? Mi ez egyáltalán rajtad?-heccelte a férfit.

- Foci vb van. Megmutatom, hogy kinek szurkolok.-rángatta meg magán a fehér felsőt.- Természetesen a honfitársaimnak.

- Utálom a focit. Sok bolond szaladgál egy guruló valami után.

- Mondj valamit ami jobb sport a focinál?-érdeklődött a srác miközben a lift felé irányozták magukat.

- A baseball. Az jobb.

- Egy golf labda méretű labdát kell eltalálni. Ez tényleg jobb.- válaszolta irónikusan Sebastian.

Egész úton némán ücsörögtek egymás mellett. Sebastian a vezetésre összpontosított, míg Becky az elsuhanó házakat figyelte. Kicsit gondolkozott. Ezek után nem igen fog találkozni a német fiúval, pedig nagyon kedveli és amit még jobban szeret, hogy a fiú törődik vele.

Körülbelül 20 perc után kezdtek el araszolni az úton, de már látszódott a pálya bejárata. Sebastian észre vette Becky rossz hangulatát.

- Mi a baj?

- Semmi.-hagyott fel Rebeca a műszerfal bámulásával és egy nagy sóhaj után a férfira nézett. –Tényleg nincs semmi baj csak gondolkoztam.

- A fotósok zavarnak?

- Nem, dehogy. Monacó jó lecke volt.-mosolygott a nő kedvesen.

- De ugye tudod, hogy elkezdenek majd pletykálni.

- És szerinted tudni fogják, hogy ki vagyok? Egy lány vagyok Sebastian Vettel mellett. Nem beszélek senkivel és amúgy is kevesen tudják, ki vagyok igazából.

- Akkor mi a baj?-érinttete meg félve Sebastian Rebeca arcát.

- Az, hogy lehet csak egy év múlva látlak újra.

- Ez marhaság. Lesz szünetem, és ha szeretnéd akkor meglátogathatlak.

- Biztos?

- Persze.

-Köszönöm.-ölelte meg a lány.- Menjünk és alakítsunk kicsit a rossz fiús stílusodon.

- Nem értelek.-ráncolta össze a homlokát  a német.

- Majd meglátod.

Együtt szálltak ki a kocsiból és míg Sebastian a csomagtartóhoz sétált a táskájáért, Becky az orrára bigyesztette a napszemüvegét, bele bújt a dzsekijébe. Elindultak a paddock bejárat felé. Sebastian arcán egy hatalmas mosoly terült el a fotósok láttán. Rebeca érezte, hogy a fiúnak jól jönne egy kis segítség vagy valami olyan dolog amivel kicsit még inkább olajat önthetnének a tűzre. Közelebb lépet hozzá és a kezét a fiú derekára csúsztatta.

- Mit csinálsz?

- Kicsit faragunk a rossz fiús stílusodon.-vigyorgott rá Becky és így indultak el a RedBull motorhomeja felé…

…Hétfő reggel van és Rebeca iszonyatos fej fájással ül Christian szobájában egy széken Sebastian mellette szintén. Nem tudják, hogy mire fel ez a nagy kavalkád, de mind a ketten kaptak egy üzenetet, hogy azonnal keressék meg a csapatvezetőt. A tegnapi éjszaka kicsit jól sikerült. Egyikük bánatába nézett többször is a pohár fenekére, míg a másikuk csak kieresztette a fáradt gőzt.

- Mi a fene ez az egész?-ripakodott rá Christian a két fiatalra.

- Nem értelek.-felelte Sebastian komolyan, bár mind a ketten nagyon jól sejtették miről is van szó. Ekkor meg is érkezett az újság eléjük. Ennyire igaza lett volna Sebastiannak? Tényleg a címlapon vannak…

- Erre tudtok valami normális magyarázatot adni?

- Nem igen.-motyogott maga elé Seb.

- Azt hiszem én vagyok a hibás. –fordultak egyszerre Rebeca felé.- Én tettem mind ezt. Próbáltam Sebit kicsit feloldani és elterelni a figyelmét az isztambuli eseményekről.

- Azt hittem komolyabb vagy ennél.-vettete oda Christian.

- Lehet egy két napig ezen fognak csámcsogni, mivel mindig van valami amire erre szolgál, de ha rájönnek, hogy én felszívódtam lecsendesedík a dolog. Amúgy se tudják, hogy én ki vagyok. Ennyi.

- Ez igaz. Christian megbirkózok ezzel a kis akadályal.-vélekedett Sebastian.

- Nem értem mire volt ez jó.-ráncolta össze a homlokát Christian és leült a harmadik üres székre.

- Mi igen és az a lényeg.-vágott vissza kacagva Sebi.

- Visszamehetnénk még aludni?-folytott el egy ásítást Becky.

- Túl hosszú volt a buli? Mert a kinézetekből úgy tűnik.

- Fogjuk rá.

- Menjetek.

A két fiatalnak nem kellett kétszer mondani. Olyan gyorsan eltűntek a szobából, hogy bárki megirigyelhetné őket. Mind a ketten Becky szobájába mentek. A lány azonnal visszadőlt az ágyra, míg a kis német leült a fotelbe.

- Ennyivel megúszni.

- Várd meg, hogy mi vár rád otthon. Ez a kontinens alig foglalkozik az F1-el. –legyintett Rebeca és hasra fordult.- Most utálom magam.

- A másnaposság miatt?

- Amiatt is. Bajba kevertelek.-fenézett rá, de Sebastian ugyan úgy vigyorgott.

- Ha zavart volna leállítalak.

- Most úgy beszélsz, mint ha rád másztam volna.-vágott vissza Rebeca, miközben feltérdelt az ágyon. Sebastian is elhagyta a fotelt és közelebb sétált az ágyhoz.

- Valamilyen szinten meg is tetted. Mert nem én fogtam meg a derekadat.

- Erősebb lehetek nálad.

- Feleselni tényleg jobban tudsz.-pimaszkodott még mindig a német.

- Szerinted rád másztam?-érdeklődött Becky kicsit kacérkodva.

- Szerintem súroltad a határokat.

- Jaj szegény kicsi fiú! Ha lesz időm megsajnállak!-kicsit közelebb hajoltak egymáshoz.

- Nagy szád van, mert van egy fejszéd, amivel minden hová bejuthatsz.

- Helyes kifejezés a bontó balta. De én nem az a típus vagyok, aki előbb szétverem az ajtót és utána nézem meg, hogy egyáltalán nyitva volt-e.-eközben Sebastian megfogta Rebeca derekát és a lány is közelebb húzódott hozzá. Mind a kettőjük lélegzete felgyorsult és a szívverésük egyaránt. Becky a homlokát a Sebiének támasztotta és az egyik kezével megcirógatta az arcát.

- Milyen szabályt szegnék, ha most megcsókolnálak?-Kérdezte a német miközben a tekintette a nő ajkaira vándorolt.

- Nem tudom.-nyelt nagyot Becky. A következő pillanatban már egymás ajkain csüngtek. Forró csók csata alakult ki köztük. Sebastian szépen lassan hanyatt döntötte Rebecat az ágyon, aki azonban máshogy reagált a vártnál. Lelökte magáról a fiút, aki hangosan koppant a földön.

- Aúú..!- csak ennyi hallatszódott az ágy mellől.

- Hülye vagyok! Hülye vagyok!-hajtogatta Rebeca és a fejére nyomta a nagy párnát.

- Mi a baj?

- Ezzel csak elrontanánk mindent! Bocsáss meg Sebi. Előbb cselekedtem, minthogy gondolkoztam.

- Észre vettem. Sajnálom, ha megbántottalak.-motyogta a német.

- Én voltam hülye. Csak is én.

- Egyezzünk meg egy döntetlenben.

- Nem akarok haza menni.-dünnyögte Becky és hasra fordult az ágyon. Nem sok hiányzott, hogy Sebastian mellett landoljon a földön.

- Akkor maradj, igaz csak egy év múlva jövünk újra…-kuncogott a fiú, de Rebeca hozzá vágta a párnáját.

- Ilyenkor totál más világ az egész életem, de amikor haza megyek abban is meg van valami jó. Embereket menthetek újra.

- Sose fogom megérteni, hogy mi a jó benne…

- Ha egyszer téged is megmentenélek rájönnél. Ezt most gondolkozás után teszem meg.-bizonygatta Becky és egy puszit nyomott a fiú arcára.