24.fejezet

 Órák teltek el és még mindenki a kórházban tartózkodik. Megérkeztek a tisztek is az egység tagjaihoz és Mayahoz és úgy tesznek, mint ha ismerték volna Briant. De ez hazugság. Az egész csak egy protokol része. Rebeca némán ücsörög az egyik üres folyosón és sír. Nem tud visszamenni. Nem tud Maya szemébe nézni és odaadni se tudja a dobozkát. Lépteket hallott és felismerte Ricket benne. Nem nézett rá csak beszélni kezdett.

- Azaz én oldalam volt. Az enyém. Csak meg volt törve a palackom vezetéke és Brian kiküldött…

- Nem a te hibád.-gugolt le mellé a férfi.

- Nekem kellett volna meghalnom. Nekem!-fakadt ki a lány, mert órák óta ez emészti. De könny csepp nem hagyta el a szemét.

- Ne mondj ilyet kérlek szépen.

- Brian akkor most megkérhetné Maya kezét és nem nekem kellene ezt odaadnom neki.-elővette a zsebéből a kis dobozkát.- Nem bírom ki Rick.

- Megteszem helyetted, de előbb haza viszlek. Szükséged van az alvásra.

- Nem akarok.

- Kérlek ne vitatkozz. Csak ma ne.

Rick haza vitte Beckyt és tudta egyre nehezebb lesz minden. A lakásban jelen van Brian jelenléte. A dolgai, a ruhái, a képei stb.  Beckyt a fájdalom csillapítók lassan kiütötték és már a lépcsőkön se bírt felmenni. Három fok után mindig tartott egy kis szünetet.

- Várj Rick. Nem bírom.

- Gyere.-lépett vissza mellé a férfi és a karjaiba vette.

- Tudok járni.-dünnyögte Rebeca, de a szemeit is alig bírta nyitva tartani.

- Azt én is tudom.

A lakás kulcs az ajtó feletti párkányon volt és igaz fel kézzel sikerült levennie és bejutni a Black-Doherty lakásba. A barátnőjét azonnal a hálószobába vitte és lefektette az ágyon. Azért a cipőt és a felsőjét levette róla és így igaz nadrágban és egy topban takarta be Beckyt. Nem akarta magára hagyni a lányt, mert tudta a java csak ezután jön. Most még a sok és a gyógyszerek elnyomják az ember érzéseit. Lefeküdt a nappaliban a kanapéra és nem tudta mihez kezdjen magával. A tv-ben róluk van szó és ehhez nincs idegrendszere. A kis szekrényre pillantott ahol hármukról van kép a tavalyi szilveszteri partyról. Minden olyannak tűnik, mint ha régen történtek volna meg…Mint ha ezer éve…Lassan Rick-et is elnyomta az álom, de az agya cseppet se tudott kikapcsolni.

Első napom az Akadémiás képzés után. Hírek szerint ez Boston legkeményebb körzete. Kemény a főnök és a hely is. Rá kellene vennem magam, hogy bemenjek. De nem tudok. Itt ácsorgok az út szélén a nagy táskámmal és bámulom az épületet. Ide kerültem…Tűzoltó lettem.

- Szia!-köszönt mögöttem egy férfi.

- Szia.-fordultam hátra, de a tekintetem akarva akaratlanul az épületre szegeződött.

- Első nap?

- Igen.-válaszoltam azonnal.

- Nekem is. Brian Doherty vagyok.-nyújtott kezet a srác.

- Rick Jonhson.

- Ideje lenne bemenni, mert különben elkésünk.

Együtt sétáltunk be Briannel az épületbe. Minden olyannak tűnt, mint egy kollégium. A lépcsőn éppen egy csinos lány sétált le a lépcsőn. Ő is egyen ruhában volt mint a többiek.

- Szerinted Ő is?-kérdeztem Briantől.

- Rebeca Black. Arra az Akadémiára járt, mint én. Osztály első volt, csak két évvel ezelőtt végzett. A kiképzők gyakran példálóztak vele…

Rick hirtelen riadt fel. A szobát a kellő nap sugarai töltötték be. Csodálkozására be volt takarva  és a cipője is hiányzik. Felült az ágyon és megszédült.

- Jól vagy?-érdeklődött Rebeca a fotelből.

- Miért nem alszol?-kérdezte Rick miközben megtörölte a szemeit. Alig látt valamit, de az agya már éber.

- Nem tudok.

- Kérsz valamit? Vízet?-Becky megrázta a fejét, hogy nem.- Fájdalom csillapítót?-megint elutasító választ kapott.-Mit szeretnél?

- Hozd vissza Briant.-zokogott Rebeca. Eddig nem sírt. Ricknek van egy rossz sejtése, hogy Rebeca a padlóra került.