27. fejezet

Becky annyit aludt ez egyetlen éjszaka, mint ha az elmúlt napok elmaradását akarta volna bepótolni. Azonban az ébredés után fejfájása volt és émelyget. Először felöltözött majd gondolkozóba esett, hogy keresni kellene valakit, akit ismer. Mielőtt végig gondolhatott volna bármit is kopogtattak.

- Sziasztok.- állt előtte a két férfi, aki jelen pillanatban fontos szerepet játszanak az életében. Rick és Sebi a körülményekhez képest frissek és üdék.

- Szia Becky.

- Gyertek be.-engedett utat a két látogatónak a lány és először is a kis asztalon lévő kancsóhoz sétált és egy pohár vizet öntött magának.- Bocsi csak most ébredtem fel. Ezért nincs beágyazva.

- Semmi baj.-nyugtázta a dolgott Sebi és leült az egyik fotelba.

- Mennyi az idő?-próbált kellemesen csevegni Rebeca. Nehezére esik, de legalább próbálkozik.

- 18 óra.-válaszolta Rick.- Beszélnünk kell Becks.

- Egyet értünk, mert tudni szeretném mit keresek itt.

- Kiborultál…a temetés után pedig felakartál mondani. Ezért közös megállapítás alapján…-fogalmazott így Rick, mert ha kitör a „háború” nem csak ő lesz a hibás.- Jobb lesz neked, ha ezt a fél évet távol töltöd Bostontól.

- És így kerülök én a képbe.-vette át a szót Sebastian.- Azt szeretnénk, hogy velem járj el a futamokra stb.

- Döntöttetek helyettem. Úgy tűnik nekem már ebbe nincs is bele szólásom? Remek. Rebeca úgy is bolond ahhoz, hogy egyedül döntsön…-kezdett el kiabálni a lány. Rick intett a fejével, hogy egy kis magány kellene kettőjüknek. A német férfi bólintott és kisétált úgy a szobából, hogy Rebeca észre se vette.

- Rebeca nézz rám! Mi csak jót akarunk neked. Tudjuk, hogy hozzád állt a legközelebb Brian. Te voltál ott a balesetnél és téged érint legrosszabbul az elvesztése. Szükségünk van rád…szükségem van rád.-suttogta Rick, miközben figyelte a lány reakcióját. Azonban semmi. Becky csak állt és figyelte.- Te hangsúlyoztad, hogy kell lennie egy embernek, akire az életedet is rá bíznád. Te vagy az a személy számomra. Sebastian csak az első személy, akire gondoltunk, talán ő egy kicsikét jobb kedvre tud deríteni és egy új környezetben lennél addig is.  Kérlek gondold át az egészet.-fejezte be a monológját Rick.

Rebeca csak állt és állt. Felfogta az elhangzottt monológot, majd nagy léptekkel elindult Rick felé. A férfi már arra számított, hogy egy hatalmas pofont fog kapni, de meglepetésére Becky megölelte.

- Ezek szerint itt maradsz?

- Igen.-szipogta a lány és nagyon halovány mosoly jelent meg az arcán. Rick ezt egy biztató jelnek vette, de tudja nagyon jól, hogy hosszú út áll a  társa előtt, hogy visszatudjon térni…

…Hétfő délután Sebastian és Rebeca a fiú szülői házába érkeztek meg. Vagyis lassan már 10 perce ácsorognak előtte, mert Sebi biztosra akar menni.

- Ugye nem baj, hogy először ide jöttünk? Tudod már lassan két hónapja nem voltam itthon…

- Semmi baj Seb. Csak annyit ígérj meg, hogy holnap elkísérsz vásárolni, mert 3 napra való váltás ruhát hoztam csak.

- Ezt megbeszéltük.-ölelte meg a lányt Sebastian.-Felkészültél?

- Igen.-bólintott Becky és közösen léptek be az ajtón. A család kedvesen fogadta a lányt. Amúgy is vendég szerető emberek, de Sebastian elmesélte nekik a fent álló helyzetett, amitől még inkább kedvesebbek voltak.

- Úgy körülbelül egy óra múlva lesz vacsora, ha gondoljátok addig zuhanyozzatok le.-adott ötletet Heike, Sebi édesanyja.

- Köszönöm.-mosolygot rá Becky. Nagyon jól esik neki ez a szeretet.

- Gyere megmutatom, hol a fürdő.-állt fel az asztaltól Sebastian és kezet nyújtott Becky-nek. A nő pedig elfogadta a gesztust és követte. Az első emeletre mentek és ott a harmadik ajtón nyitottak be.

- Íme. Törölközőt azonnal hozok neked.

- Köszi Sebi.

Ahogy Sebastian egyedül hagyta elkezdett vetkőzni Becky. A hátának, az oldalán és a hasának egy részét hatalmas sötét színű zuzódások díszítik. Ahogy rászakadt a gerenda ez lett a következménye. A mozgás legenyébb fajtája is fáj, így de inkább elharapná a nyelvét, mint hogy panaszkodjon.

- Mi történt veled?-szólalt meg Sebastian az ajtóban állva és egy stóc törölközővel a kezében.

- A balesetben történt.

- Kaptál erre valami kenőcsöt?-lépet közelebb Rebecahoz és a legsötétebb foltra helyezte a kezét. Becky felszisszent, de csak azért mert kellemesnek érezte a hűvös kezet.- Sajnálom.

- Nem bántottál. Egy gerenda szakadt rám és négy- öt napja jelentek meg ezek a foltok. Csak zúzódások.

- De ez nagyon csúnya. –Sebi még mindig kicsit fintorogva ült le a fürdőkád szélére és a kezét nem vette el Rebeca derekáról.

- Majd elmúlik.- suttogta a nő, miközben megsimogatta a fiú arcát.

- Szerzek neked valami kenőcsöt rá.

- Köszönöm.-puszilta homlokon Rebeca Sebit.

- Most mennem kell.

Sebastian ahogy ígérte magára hagyta Rebecát és első útja az édesanyjához vezetett. A kedves anyuka a konyhában kevergette a szószt és cseppett megijedt a fiától.

- Kérlek tűrtőztesd magad. Az öcséd se rohangál a lépcsőn fel s alá.

- Segítened kellene.-eresztette el a füle mellett a leszidást a fiú.

- Mi történt?

- Rebeca oldalán van egy csomózúzódás. Emlékszek, hogy neked is volt valami csoda kenőcsöd, amitől elmúlt a hasonló foltom kis koromban.-mutatta a saját oldalán is a foltok elhelyezkedését Sebastian.

- Lioton gél. Nincs most itthon.

- Melyik gyógyszertár van nyitva?-nyúlt abban a pillanatban a kocsi kulcsért Sebastian.

- A Fő utcán.

- Köszi Anyu.-nyomott a fia egy puszit az arcán és már ott se volt.

Furán viselkedik a fia, mióta itt van ez a lány. Törődik vele és lesi minden mozdulatát. Egymáshoz igazítják a mozgásukat. Itt talán többről van szó, mint barátság, de ne siessenek el semmit se…Fő a bizalom.