28. fejezet

Vasárnap kész kavalkád

Az időmérőm pocsékul sikerült. Valami vírust sikerült összeszednem, mivel folyamatosan hányingerem volt és nem bírtam aludni. A fiúk tanácsára elmentem Costa doktorhoz aki infúzión keresztül adott valamit amitől már sokkal jobban vagyok. Bár ez a 12. helyem nem igen javíthat. Most már a pályán vagyunk és át is öltöztem a bemelegítő edzéshez. Kisbabára Ingrid vigyáz a Suzukinál, viszont Loris még mindig levegőnek néz.  Azonban az Asparhoz tartok mivel Alvaro a mobilját a szobámba felejtette. Próbáltam beosonni a barátom pihenő szobájába, de valaki megköszörülte mögöttem a torkát. Megdermedtem.

- Elnézést. Szerintem ház számot tévesztett.- megfordultam és Jorge „Aspar” Martinez-zel találtam magam szemben. Ő a csapat vezére. Az arcom azonnal lángra gyúlt és nem tudtam megszólalni. A nyakamat nem fogja kitekerni az tuti, de talán páros lábbal rúgdos ki innen. Szerencsémre Alvaro is megjelent. Nagy baj nem lehet már.

- Azt hiszem mondanom kell neked valamit  Jorge.-szólalt meg Alvaro miközben megfogta a kezemet. A főnöke csak bólintott és bementünk a pihenőbe, ami eredetileg is a célom volt. Leültem az ágyra míg a két férfi megálltak egymással szemben. Vártam, hogy ki fogja elkezdeni.

- Jorge…Amy és én egy párt alkotunk. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el.

- Nincs semmi baj. Amúgy már sejtettem a dolgot.

- Hogy-hogy?-értetlenkedett Alvaro. Ezt már én se tűrhettem szó nélkül. Odasétáltam mellé és megszorítottam a kezét.

- Nem vakok az emberek. Amúgy is sokat vigyorogsz, de mostanában még többet.- nyomtam egy puszit az arcára.

- Fiatalság.- csóválta meg a fejét a spanyol úri ember. –Kicsit magatokra hagylak benneteket. Azonban tudjátok. Nem sokára edzés.

- Köszönjük.- hálálkodtunk mindketten. Ahogy becsukódott az ajtó Bati átkarolta a derekamat és meg akart csókolni. Azonban nem engedtem meg neki.

- Nem félsz, hogy te is beteg leszel?

- Nem én. Szeretlek és erős a szervezetem. – húzta ki magát büszkén. Kicsit közelebb húzódtam hozzá és puszit nyomtam a homlokára, majd az orrára és az ajkaira.

- Most csak ennyit kapsz.

- És ha nyerek?-pimaszkodott.

- Majd meglátjuk. Pole- ból nagy esélyed van a győzelemre. Inkább fordítva. Ha én érek el valami jó eredményt kapok valaimt.- kacérkodtam egy kicsit, de úgy láttam nincs ellenére. Kaptam egy halovány puszit az arcomra.

- Én mindenben benne vagyok.

- Akkor ezt megbeszéltük.

Köszönés nélkül elsétáltam. Küzdjön meg minden ért. A bemelegítő edzés sokkal jobban sikerült, mint a tegnapi napom. Hetedik helyet szereztem meg nem sokkal elmaradva az egyik hazai „hőstől”. Nos ez a személy Faubel volt. Alvaro második, míg Mattia negyedik. Van esélyem egy jobb eredményre a versenyen is. Ebédemet egyedül fogyasztottam el, majd az Mp3-om társaságában elvonultam az ölözőmbe. Be kell melegítenem, amit zenére nagyon jól tudok. A Queen együttes egyik számát hallgattam és teljesen meglepődtem amikor Lorissal találtam magam szemben. A fülhallgató zsinórját azonnal kirántottam a fülemből és a nagy sietségben még a kis szerkezetet is elejtettem. Loris halkan kuncogott.

- Szia keresztapu.-köszöntem neki kedvesen. Csütörtök óta most először találkoztunk és most először tűnik úgy, hogy beszélni is akar velem.

- Szia Amy. Sok szerencsét szeretnék kívánni.

- Köszönöm.- odalépet hozzám és szorosan megölelt. Végre megenyhült. Annyira boldog lettem. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam. De ha a tűzesetet és a meghurcolást kibírtam sírás nélkül akkor ezt is. Ahogy elengedett mosolygott.

- Boldog vagy és ez a lényeg. Szeret és te is őt.

- Igen.

A verseny rajtját most kicsit túl paráztam. Itt az én „problémám”(a tizenkettedik helyről feljebb kellene jönnöm) és délután találkozok Biancaval. Elkapták a férjét és már nincsenek veszélyben. Nem akarom visszaadni a picit. Nagyon a szívemhez nőt attól, hogy alig voltam vele az átkozott betegség miatt, de akkor is…

A versenyen keményen küzdöttem és fokozatosan lépkedtem előre. Volt akit könnyen legyűrtem( Ezt annak köszönhettem, hogy könnyebb a súlyom), de volt olyan, hogy alig bírtam előzni és nem sok hiányzott, hogy pereceljek. 4 körrel a vége előtt értem be a csapattáramat és a tábláról letudtam olvasni, hogy hatodik vagyok. Ez szép mivel ennek a kétszereséről kezdtem. Az egyenesben volt időm még hátra nézni és tudatosult bennem, hogy csak ketten vagyunk. Jöhet az a motorozás amit mind ketten élvezünk. A következő kör azzal telt, hogy próbáltam felmérni hol lenne esélyem előzni, majd próbálkoztam is. Kívülről belülről, de még se sikerült. Itt jön ki, hogy sokkal tapasztaltabb. Utolsó esélyem az utolsó körben volt, pontosabban ahogy ráfordultunk az egyenesre. A kockás zászlós fazon még messze állt tőlünk. Döntsön a gyorsaság. Ki húztam a szélárnyékából és imádkoztam, hogy az én gépem legyen a gyorsabb. Láss csodát sikerült. A boxba visszaérve Mattia odarohant hozzám és megölelt. Boldog volt, de nagyon.

- Köszönöm.-paskolta meg a sisakomat is.

- Mit?-éretlenkedtem, miközben levettem a kesztyűmet.

- A jó versenyt.

- Más kor is.-kacagtam szívből jövően. A lelki békém lassan helyre áll és sokat köszönhetek a fiúknak.

Elintéztem az interjúakt és átöltöztem. Sajnos Alvaroval nem találkoztam, mivel ő második lett több dolga akadt. A Suzuki motorhome-jában voltam és a kicsivel játszottam, míg Ingrid a futamot figyelte. Megszólalt a mobilom.

- Corsi.

- Szia Picúr.

- Bati? Gratulálok.- jelent meg egy hatalmas mosoly az arcomon.

- Én is neked. Láttam amit produkáltál az utolsó körben.

- Ezt bóknak veszem.

- Annak is szántam.- válaszolta kacagva.- Délután akkor Biancával találkozol?

- Igen. A helyi parkban. Velem jössz?

- Ha szeretnéd…-suttogta kedvesen.

- Igen szeretném.-felnéztem a tv-re és elakadt a szavam. Loris elesett és nem is kicsit. Közre működött még benne Alex de Angelis is. Nagy valószínűséggel sérülést is beszereztek.

- Amy…Amy itt vagy, Kicsim?-eszméltem fel, hogy Alvaro szólongatott.

- Itt…itt vagyok. Csak…csak Loris.

- Igen láttam.-szomorú volt a hangja. – A verseny után várlak a parkolóban.

- Rendben. Szeretlek.

- Tudom.- ezzel vonalat bontott.

Lorisnak eltört a csuklója így kétséges az indulás Doningtonban. Viszont ami megnyugtatt, hogy viccesre veszi a figurát.

Délután 5 óra, a helyi park:

Bianca nem érkezett még meg és mi ketten Alvaroval ücsörgünk egy padon és én fogom a kicsit. Annyira aranyos még most is ahogy alszik. Bati a vállamat simogatja szótlanul.

- Minden rendben lesz.-nyomott egy puszit a homlokomra.

- Tudom. Csak már a következő futamon gondolkozok.

- Donington jó helyszín. Gyors vonal vezetés…-kezdte el az élmény beszámolóját, de félbe szakítottam.

- De ha esik úszva hamarabb körbe érünk, mint motorral.-fintorogtam egy hatalmasat.

Erre ő nevetett. Annyira szeretni való. Mindent viccesen fog fel. Ekkor jelent meg Bianca egy rendőr társaságában. Mind a ketten felálltunk és a volt csapattársam odalépett hozzám. Boldogan megölelt.

- Köszönöm Amy. Köszönöm. Életmentő vagy.

- Ez csak természetes.-motyogtam halkan miközben átadtam neki a picit.

- Hölgyem mennünk kell.-szólat meg a rendőr.

- Értem. Amy majd felhívlak.-hadarta Bianca és elsétáltak. Bati szorosan megölelt. Szerencse, hogy velem van.