29. fejezet

Assen a motorsport katedrálisa

Június 25-e van és 17 nap telt el a Spanyol Nagydíj óta. Ez idő alatt megismertem Alvaro családját és túl estünk az Angol Nagydíjon. Nem történt semmi említésre méltó…Talán az, hogy újra ötödik lettem Mika Kallio, Hector, Alvaro és Simoncelli mögött. Szegény csapattársam versenye a kavicságyban ért véget.Annyi viszont biztos Doningtont nem fogom megszeretni. Egyik nap eső…Másik nap köd. Ami viszont biztos az aszfalt ne legyen vizes, mert az kész rémálom. Egy nagy reptér van a pálya mellett és a gépekből kifolyó kerozin a pályára kerül. Ha ez érintkezik a vízzel kialakul a sajátos korcsolya pályánk… Keresztapu a Barcelonában elszenvedett kézsérülését piheni még mindig, és nem fog elindulni ezen a nagydíjon se. A sérülések sose jönnek, de ez keresztbe tett neki.

Most azonban már Hollandiában tartózkodok és ezen belül is a híres neves Assen városában. Itt már versenyeztem és elég jól ismerem a pályát azonban Mattia társaságában bármikor körbe járom a létesítményt.

- Játszol tanár bácsit megint?- vicceltem el a dolgot miközben elindultunk a boksz utcában.

- Szeretnéd?

- Igen.- bólogattam és miután átkarolta a derekamat tovább álltunk. Ez egyes kanyarhoz érve kezdte el a beszédet. Annyira bírom ahogy beszél egy-egy pályáról. Átélés van a hangjában.

- A pálya 1949-ben épült és azóta minden évben volt itt verseny. Először utcai pálya volt, de az 50-es évek közepén kialakítottak egy új zárt versenyzésre alkalmas létesítményt. Az aszfalt csík hossza több, mint 7 kilométer volt, de a 2006-os átépítések miatt ez már csak 4, 555 kilométer lett.  Elég a meséből?- mosolygott rám miközben a négyes kanyarnál jártunk.

- Igen. Te melyik vonalvezetést szeretted jobban?

- A régit, de ez se rossz. Koncentráljunk amiért kijöttünk.

- Benne vagyok.- vigyorogtam rá kis lányosan és tovább sétáltam.

A pálya utolsó sikánjához érve leültünk a rázó kőre. Valami mind a kettőnk lelkét piszkálta és tudjuk, hogy ez érinti a másikat is. Szótlanul szürcsöltem a kulacsomból az italomat és vártam, mivel nem tudtam hol kezdjem. Mattia azonban bátrabb volt és megszólalt.

- Kaptál már szerződés ajánlatot?

- Nem. És te?- néztem rá kérdőn.

- Semmi, de már felvettem a kapcsolatot a vezetőséggel.

- Szerinted van esélyünk a maradásra?- kíváncsian néztem rá, miközben ő a túl oldal figyelte. Követtem a tekintetét, de nem láttam semmi érdekest.

- Nem tudom. Olyat hallottam a szerelőimtől, hogy talán kivonul a csapat. De nem tudok semmi biztosat. Ettől függetlenül a menedzserem ajánlatára a KTM-el is tárgyalást kezdtünk.

- Erre én még nem is gondoltam. Nem tudom, hogy viszonyulna a többi csapat ahhoz, hogy nő vagyok.- A két kezem közé temettem az arcomat. Újabb probléma az életemben. Egyik után jön a másik.

- Szerintem először a saját csapatfőnökünkkel beszélj és utána próbálkozz másnál.- megsimogatta a hátamat, mire én a fejemet a vállára hajtottam.

- Elveszíthetlek.- dünnyögtem alig halhatóan.

- De hogy. Csak külön csapathoz kerülhetünk. Attól ugyan úgy a flúgos Amy maradsz akit az első IRTA teszten megismertem…

- Aki a második körben perecelt egy hatalmasat.

- De kiderült nem a te hibád volt.- nyomott egy puszit a homlokomra. – Mit szeretnél születés napodra?

- Hééé… ez a nagy témaváltás. Nem tudom. Legyen meglepi.

- Arra számíthatsz. Verseny a garázsig?- ajánlott fel egy jó kis játékot.

- Az utolsó fizeti a fagyit.- hadartam és már rohantam is. Szerencsémre én nyertem és a csapat megbeszélés utáni fagylaltozásunkat ő fizette.  Előzetes megállapodás volt köztem és Alvaro közt, hogy együtt vacsizunk, de ebből nem lett semmi mivel Faubel pocsékul érzi magát és ezért elvállalt egy szponzori megjelenést. Az én drága Batim egy arany ember.

A szobámba tartózkodok és hasalok az ágyamon. Marco küldött üzenetet, hogy nagy valószínűséggel 1 hét és végeznek az építkezéssel. Minden csodás és tökéletes. Másik nagy dolog, hogy totál bele zúgott Cassidy-be. Talán tájékoztatnom kellene a tényről, hogy a csajra más is szemet vetett, de most inkább nem tettem. Kopogtak…

- Szabad.-kiáltottam el magam és alig fél perccel később a barátnőmet pillantottam meg.

- El vagy, mint a befőt.-véleményezte a dolgot.

- Szia Adri. Mizus?- tápászkodtam fel.

- Egyedül voltam és úgy tudom, hogy te is. Gondoltam átlépek hozzád.

- Nagyon jól tetted.- leült mellém az ágyra és elkezdte a plafont bámulni. Nagyon szótlan ma és ezt rögtön észre vettem.

- Mi a baj?

- Casey…-nyögte ki a választ.

- Baj van? Összevesztetek?-hadartam a kérdéseket. Erre kinevetett és rögtön tudtam, hogy nem talált.

- Nem az. Valentino kitűnően teljesít és Casey kicsit nehezen viseli a nyomást, mivel…

- Mivel ő a címvédő.- fejeztem be helyette a mondatot. Bólintott és vett egy nagy levegőt.

- Tavaly simán nyerte a világbajnokságot. Most nyomás alatt van. Még nem hibázott, de előbb-utóbb fog. Ismerem a férjemet.

- Ez csak játék…

- Akár csak ő. Ez csak játék? De az életeteket kockáztatjátok.-tárta szét a karjait.

- Meg kell tanulni veszíteni. 4 éve a nők számára fent tartott Európa Bajnokságban is versenyeztem. Maga biztosan vezettem a bajnokságot, de hibáztam…Azóta is fáj néha a kulcscsontom.- vágtam egy fájdalmas grimaszt. – A lényeg, hogy vele légy és támogasd. Ahogy az esküben is van.

- Tapasztalatból beszélsz?

- Az esküvő még nagyon messze van. – legyintettem nevetve.

- Szombat este buli?- érdeklődött vigyorogva Adriana.

- Persze. Kellemest a hasznossal.

- Most hagylak pihenni. Jó volt veled dumálni.- megölelt és egyedül hagyott. Ezek után tértem nyugovóra hiszen holnap már időmérő hiába lesz csak csütörtök.