34. fejezet

Éjszakai beszélgetés és a kemény nap

A szobámba sötét uralkodott, de ez marhára nem érdekelt. A testem izzott és vágytam Alvaro csókjaira. Érintette a bőrömet és még inkább őt akartam. Végig simította a hátamat, mire a bizsegés újra végig futott az egész testemen. Egyszerre lélegeztünk, miközben a testünk összesimult.

- Szeretlek.-suttogtam a fülébe.

- Én is.- csókolt meg újra…

Éjszaka amikor felébredtem hason feküdtem, míg mellettem Alvaro a hátán. Szorosan fogtuk egymás kezét. Kellett egy kis idő míg rájöttem arra, hogy ébren van. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Megsimogatta az arcomat és rám mosolygott.

- Bocsi, ha felébresztelek.

- Nem te voltál. Mennyi az idő?

- Hajnali 4:30. –megsimogatta a kezemet. Valami nem stimmel vele. Közelebb bújtam hozzá és a fejemet a mellkasára raktam.

- Baj van?

- Csak kaptam egy sms-t.-felelte egyszerűen.

- Bati…

- Jövőre a csapatod csak egy motort fog indítani.-nyögte ki végül. Kezembe nyomta a mobilját, így elolvashattam az üzenetet. Szimpla kis szolgáltatás a telefon központtól. Ahogy végeztem visszaadtam a készüléket neki.

- Mattia ajánlatott kapott a KTM-től. Így lehet én leszek az a versenyző aki megkapja a csomagot.

Nem válaszolt csak bámulta a plafont. Jobbnak láttam ha nem zavarom meg. Azonban hallgattam a szívverését és mellkasára apró köröket rajzoltam. Lassan lélegzett és ez megnyugtatóan hatott rám.

- Ismered a pályát?

- Nem.-ráztam meg a fejemet és folytattam azt amit nem rég elkezdtem. A vállamat kezdte el simogatni miközben nagyot sóhajtott.

- Figyelj az egyensúlyra és nem kell a pánik.

- Nem szoktam pánikolni!-dünnyögtem hangosan. Erre kinevetett.- Köszi édesem.

- Szeretlek.-mosolygott rám.

- Én is.

Reggel nem sok kedvel váltunk el egymástól. Ez az éjszaka megváltoztatott mindent. Sokkal, de sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint eddig. A napom a csapat megbeszéléssel telt ahol mindenki kicsit ideges volt. Ha csak egy motort fog jövőre indítani a csapat nem lesz szükség annyi alkalmazottra. Felhúztam a termó pulcsim cipzárját és lehuppantam Mattia mellé aki csendesen hallgatta a szerelők vitáját.

- Azt hittem sose érsz ide. Hova tűntél este?-korholt le azonnal.

- Dolgom volt.-vágtam rá kicsit mérgesen. Ha tudnád milyen dolgom volt…Na jó ezt nem szabad tudnia. Elkezdődött a megbeszélés ahol a csapat vezetősége mindenkit arról biztosított, hogy jövőre is lesz munkájuk.

Ezek után elkezdődtek a  szabadedzés és majd később az időmérő. Azonban ezek után sírni lett volna kedvem. Hiába küzdöttem, mint a malac a jégen nem sikerült. Túl estem a 107 %-os időn és ha holnap nem tudok javítani akkor nem indulhatok a versenyen. Miután átöltöztem és indultam vissza a szálódába amikor szembe találtam magam a főnökkel.

- Szia Amy.

- Szia. Sajnálom a mai napot. –vettem fel a táskámat a vállamra.

- Mindenkivel megesik. Tudod amikor leszerződtettelek sokan őrültnek véltek. Azt hitték állandóan veled lesznek a problémák mivel…mivel…

- Mivel nő vagyok.-fejeztem be helyette a mondatott.

- Igen. Azonban van egy kis probléma.

- Mi?-ez a kijelentés meglepett.

- Beszéltem a szervezőséggel. Hogy ha holnap se éred el a biztos szint időt nem adnak engedélyt vasárnapra.

- De miért?

- Nem tudom. Sajnálom.

Ezek után teljesen szét csúszva indultam el a parkoló felé ahol várt rám a bérelt autóm. Nem engednek el? De hisz már az évad folyamán másokat elengedtek rajtolni így simán. Bepakoltam a csomagtartóba a dolgaimat és beültem a volán mögé. Azonban nem volt erőm elindulni. Felhúztam a térdeimet és figyeltem a szomszédos parkolóból ide hallatszódó zenét. Azt tudtam, hogy egy rock fesztivált is tartanak a szervezők, de lassan tudatosult bennem, hogy mi is ez a szám. AC/DC Hells Bells. Imádom, de még is van most ennek egy kis gúnya. Most úgy érzem magam, mint ha a Pokol kapujában állnék. Figyeltem az eget és az ütemet csapkodtam a lábamra. Hogy romolhat el minden ilyen gyorsan? Reggel minden tökéletes most meg….

- Mit csinálsz?-szólalt meg az anyós ülésen Bati. Azt hiszem majd nem szívinfartust kaptam.- Jól vagy?

- Szerinted? Amúgy meg mi a fenét csinálsz?

- Láttam, hogy itt vagy…

- Ezért kell megilyesztened?-kérdések kérdések hátán.

- Sajnálom.-simogatta meg az arcomat. Nagyon sóhajtottam mivel élveztem ahogy megérinttet.

- Semmi baj. Gratulálok az eredményedhez.

- Köszi, de én ezt inkább nem teszem meg. Mi történt?-érdeklődött komolyan.

- Nem tudom. Semmi se klappolt. Hiába változtattuk a beállításokat nem lett jobb….Sőt…egyre rosszabb lett. Az időmérőn pedig folyamatosan a váltóval bajlódtam.

Újra megérintette az arcomat és behunytam a szememet. Kicsit ki kell szakadnom a pálya világából. Erre lenne is egy ötletem…

- Gyere velem.

- Hova?-értetlenkedett.

- A koncertre. Versenyzők vagyunk és beengednek minket. Kérlek.

- Benne vagyok. –vigyorgott rám azonnal. Ezt szeretem benne. Minden marhaságomat elfogadja.