36. fejezet

Szünet előtt

Vasárnap reggel 8 van és már a pályán tartózkodok. A csapat még leginkább Bradley Smith-el foglalkozik, mivel először neki lesz a bemelegítő edzsése. Termó pulcsimat a nyakamig felhúztam és a fejhallgatót is felraktam, mert legalább nem fázik a fülem. Szótlanul figyeltem a szerelőket amikor valaki átkarolta a derekamat.

- Szia Amy.-köszönt hallkan Bati.

- Szia Picúr.

- Picúr?-kérdezett vissza megdöbbentve, de utána mosolygott.

- Csak úgy kicsúszott a számon.-magyaráztam el neki a dolgott, mint ha minden természetes lenne. Most már nem a derekamat karolta hanem szembe fordult velem. Egy fehér borítékot nyújtott át. Értetlenül és talán kicsit félve vettem el tőle.

- Nyisd ki.

Azonnal kinyítottam a borítékot, de remegett a kezem. Utálom az ilyen meglepetéseket. Azonban még jobban meglepődtem amikor megláttam, hogy mit tartalmaz. Egy képes lap volt rajta az egyik kedvenc nyaraló városomról. Ez a hely pedig Sarti Görögországból. Régen itt nyaraltunk a szüleimmel.

- Alvaro…

- Loris adta az ötletet.-vont vállatt mosolyogva. Nála természetes, ha mosolyog, de most olyan fura. Akar valamit.- Most miért nézel rám úgy, mint egy őrültre?

- Csak meglepődtem…-egy mondatot se tudok befejezni az elmúlt 3 percben. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

- Amy gyere el velem nyarlani. Legyünk egy normális pár. Töltsünk együtt úgy pár napot, hogy ne a versenyzés legyen a legfontosabb…-nem tudta befejezeni, mert megcsókoltam. Ezt igennek veheti.

Az idő telt és elkezdtünk készülődni a versenyünkre. Mellettem pár méternyire Mattia melegített be. Az idő előrejelzésszerint 12 órakor elkezd esni az eső. Plusz mínusz egy-két perc. Így már felvettem az „esőkabátott” a bőrruhára. Mattiara pillantottam aki már a sisakját csatolta össze.

- Akkor?

- Ahogy megbeszéltük.-jelentette be ellentmondást nem tűrő hangnemben.

A pálya gördülve elkezdtett esni az eső. Így lenne az embernek teli találata a lottón. Elfoglaltuk a rajthelyeinket és a szerelők azonnal lecserélték a slick gumikat esős pályára valóra. Olyan, mintha dézsából öntenék. Nagy veszély lesz ezek után a leejtős szakaszokon megálló víz. A rajtom jól sikerült és még Mattia elé kerültem. Feltudtam húzni a 11-dik helyig. Egészen az 5-dik körig haladtunk így, mert ekkor elengedtem. Nos elengedtem, mivel tudtam ha sokáig mögöttem marad elveszti az esélyét a jobb eredményre. A segítsgével a hetedik helyig jutottam de ekkor döntöttem arra, hogy nem kockáztatok és hagytam had menjen. Túl sok a víz és nincs egyensúlyban a motor se. Végül ezen a helyen intettek le. A versenyt végül Simoncelli nyerte meg Hector és Alvaro előtt.

A MotoGp-s versenyt a boksz utca fala mellől néztem egy esernyővel a kezemben. A versenyt Dani Pedrosa vezeti óriási fölénnyel. A kicsi spanyol nagyon magabiztos, de bekövetkezett a baj. A célegyenes végén megcsúszott a gépe és elesett. Az aszfalton csúszott végig, de nem tudott lassítani mivel le felé ejt a pálya. Végig bukfencezett a kavicságyban majd a motorja mellé esett. Az a csoda, ha megússza sérülés nélkül.

Három nap telt el a Német Nagydíj óta és alig három órája érkeztem meg az Amerikai Egyesült Államokba a keresztszüleim társaságában. Alvaro majd holnap reggel érkezik majd. A csomagjainkkal a bérelt autó felé tartunk miközben Loris egy papírt olvasgat. A hétvégi kötelezetségeit tudaják vele éppen.

- Amy.

- Igen?-fordultam Loris felé kíváncsian.

- Holnap délután nem akarsz velem tartani egy helyre?

- Milyen helyre?-értetlenkedtem őszíntén.

- Egy lovas farmra kell mennünk.

- Akkor benne vagyok.

A szálódai szobám akkora volt, mint egy ház. Na jó ez túlzás, de még is tátva maradt a szám. Minden olyan csili-vili és modern. Nem vagyok én ehez hozzá szokva. Lezuhanyoztam, mivel több, mint 20 órát utaztunk és várakoztunk az egyik reptéren. Majd egy melegítő nadrágba és egy topba bújtam. Fáradt vagyok és így végig feküdtem az ágyon és bekapcsoltam a tv-t. Éppen egy autosporttal foglalkozó műsor ment amiben a nőké volt a főszerep. SIKERES nőkről beszéltek. Danica Patrick az egyik ilyen alany. Amerika büszkesége. Ezzel rádöbbentem lehetek még én is sikeres csak küzdni kell hozzá. Elnyomhatott az álom. Egy puszira ébredtem, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg megtörtént. Kinyitottam a szememet és Bati ült az ágy szélén.

- Jó reggelt.-köszönt mosolyogva. Feltérdeltem és megöleltem.

- Szia Kicsim.-suttogtam miközben egy puszit nyomtam a nyakára.

- Csak nem hiányoztam neked?

- Csak egy picit.

Pár órácskát még együtt töltöttünk, mivel kezdődött a napom. Hosszú és esemény teli lesz szerintem….