40. fejezet

A nyaralás

Három napja vagyunk itt és élvezem. Főszerep a semmit tevésé, de azonban valami nem hagy nyugodni. Mattia-tól kaptam egy rövid SMS-t tegnap éjszaka. „Ne reménykedj!” Rendben nem reménykedek, csak tudnám mi az örgödről beszél. Éppen napozok, míg Alvaro úszik a tengerben. Pontosabban úszott, mert most kaptam tőle egy puszit az arcomra.

- Szia.

- Milyen a víz?-kérdeztem miután egy kicsikét arrébb húzódtam a lepedőn és így Bati is helyett foglalt mellettem.

- Nagyon jó. Mi jár a fejedben?

- Semmi.-válaszoltam komolyan.

- Füllentesz. Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. A tegnapi üzenet ennek az oka?

- Igen. –megsimogatta az arcomat, majd a nyakamat amíg gondolkodott.

- Szerintem nem is neked címezte, csak elnézte a nevett. Gyere menjünk úszni.-hízelgett egy kicsit és ráhagytam a dolgot. A víz kellemes hőmérsékletű volt és ráadásul a hullámzása is nagyon jó volt.

- Este akkor elmegyünk a görög estre?

- Szeretnél?-karoltam át a nyakát.

- Hamár itt vagyunk próbáljunk ki mindent.

- Rendben. Alvaro…-kezdtem el, de meggondoltam magam.

- Mi az?

- Mi lenne, ha év végén ha még akkor is itt fogunk versenyezni a bajnokásgban összeköltöznénk? De ha Spanyolországban akarsz maradni…-makogtam össze- vissza. Ha eddig nem nézett őrültnek akkor most fog. Az arcom égni kezdet, de az a puszi, amit kaptam ezerszer mást jelentet.

- Én benne vagyok.  Akár hova is akarsz költözni én veled megyek.

- Egyezzünk meg abban, hogy ha más kontinensen kapok állást akkor ez a kijelentésed nem lesz helyt álló.- nem válaszolt, hanem a vizet bámulta.- Bati…Kérlek.

- Rendben.-nyögte ki mérgesen.

Ezek után jobbnak láttam nem firtatni ezt a dolgot. Én voltam bolond, hogy felhoztam a helyzetett és most rajtam van a sor, hogy el is hallgassam.

Este kicsit tovább készülődtem a kelleténél, de Alvaro szótlanul tűrt. Fekete kis tuhát vettem fel amin fehér aprócska pöttyök voltak. Mell alatt pedig egy fehér sejlyem szalag masniba kötve. Lábamra egy fekete színű kis cipőt vettem, mert ez a legkénylemesebb viselett a hozsszú sétákra. Hajam pedig egyszerűen fel volt kötve.

- Gyönyörű volt.-bókolt Alvaro miközben elindultunk a templom mögötti úton a falu központ felé.

- Köszönöm. Neked is jól áll ez a felső.- fehér pólot viselt fura fekete mintával a mellkasán, ami az egyik kedvencem. Megfogtuk egymás kezét és elindultunk megkeresni azt a helyett, ahova várják az olyan túristákat mint mi. Végül kis kavarodás után megtaláltuk a discot ahol most zártkörű rendezvényt fognak tartani. A helységben asztalaok voltak megterítve körbe és középen volt egy nagy tér kihagyva. Ha jól emlékszek ez a tánctér. Helyett foglaltunk az egyik asztalnál és vártuk a többieket.

Először is egy nagy lakomát tartottak. Minden volt itt, ami szem szájnak ingere. Rengeteg görög hagyományos étel és ital. Ennyit még életembe nem ettem. Vagy legalább is sose éreztem. Az italunk egy nagyon finom vörös bor volt, aminek Mazsola bor a neve. Édes és így még mi is eliszogattuk Alvaroval. Vacsora után jöhetet a Görög est java. A Zorba nevezetű tánc. Egy csoport vonult be a terembe helyi népviseletben. Először előadták a műsorukat, majd jöhetet a legeslegviccesebb dolog… A tánctanulás. Minden asztaltól kértek legalább egy embert aki megpróbálja a zorbát. Alvaroval egymásra néztünk és azt reméltük, hogy majd a másikunk önként elválalja a dolgot.

- Rajtad a sor.-jelent meg egy hatalmas vigyor az arcán és azonnal tudtam, hogy mire gondol. Egy táncos férfi megjelent mellettem és udvariasan táncra hívott. Elfogadtam a gesztust, de Alvarora még kinyújtottam a nyelvem. Azonban ő csak egyszerűen kinevetett.

Először csak lassan mutatták meg a lépéseket. Jobbra, balra, jobbra, balra. Azonban még ezt is képes voltam elszúrni. Mindenki rajtam nevetett. Azonban ez a lényege egy ilyen estének…

Sajnos hamar elérkezett a váltás ideje és már a csehországi Brnoban tartózkodunk. A szobámban pakolok ki a bőröndömből. A tükörbe bele nézve láthattam, hogy az arcomnak és a bőrömnek kellemes színe lett a sok napsütéstől. A hajamban egy-két világosabb tincs fel lelhető, de nem vészes. A merengésemből a telefonom csörgése zökkentett ki.

- Corsi.

- Szia Amy. Mattia vagyok.

- ohh…Mattia régen hallottam már a hangodat.- valamitől nagyon boldog voltam.

- Csak szólni szeretnék, holnap a csapat 11-kor fontos gyűlést tart. Ne lepődj meg semmin. Aludj jól. Csók.

Ezek után csak a néma vonalatt hallgattam. A rossz érzés eluralkodott rajtam ismét. Nem tudom mi ez az egész, de nagyon utálom.