1. fejezet

Reggel nyolc órakor kezdődött a mai műszak és másnap reggel nyolcig tart. Brian Doherty az egyik leglelkiismeretesebb tűzoltója a körzetnek. Azonban a lelkét valami nyomja. Elvesztette a kis húgát, akit eddig egyedül nevelt. A gyámhatóság szerint nem a legjobb szülő az, aki majd csak a legveszélyesebb munkakörben dolgozik. De ő szereti a testvérét, és nem fogja hagyni, hogy egy idegen pár nevelje fel Suzan-t. Akkor inkább feladja a pályafutását és egy olyan munka után néz aminek az időtartalma sokkal emberibb.

- Ki fog ma főzni?-érdeklődött Becky miközben visszatért a pihenő szerűségbe.

- Rick azt hiszem.-motyogta Brian.

- Baj van Brian?- leült mellé a lány.

- Semmi, csak ez az átkozott örökbefogadás. Az a problémájuk, hogy tűzoltó vagyok. A 24 órás munkaidő és az, hogy bármikor meghalhatok, ha valami gikszer csúszik a számításba.

- Megmondtam, hogy segítünk neked. Wilson parancsnok is melletted van. Tudod jól.- simogatta meg biztatóan Becky Brian hátát.

- Jó lenne, ha minden ilyen egyszerű lenne.

Az ajtóból ezt a beszélgetést figyelte Rick. Túlságosan bizalmasnak és érzelgősnek találta. Szíve szerint kipasszírozná a társából a szuszt, csak azért, mert ilyen kedves vele a lány. Reggel, még tagadta, de most már biztosra tudja. Szereti Rebeca Black-et csak egy gyáva alak, és ezt nem vallja be neki. Nem akar emellett közröhej tárgya lenni.  Leginkább most egy kávéra és friss levegőre vágyott, de a főnökkel találta magát szembe. Jack Wilson parancsnok inkább egy katonának tűnt, mint tűzoltónak. De szíven, lelkén viseli az egysége sorsát. Amikor négy éve Rebeca New York-ból ide Bostonba került nem tudta, hogyan kezelje azt a helyzetet, hogy egy nő is bekerült a csapatába. Azonban az első tűzesetnél, minden világos lett a számára. Nem fontos az, hogy most nő vagy férfi a tűzoltó, hanem az, hogy mennyi ember életét tudja megmenteni.

- Mi a baj Rick?

- Semmi főnök.- legyintett a férfi és hátat fordított tűntetőleg a szobában beszélgető párosnak. A parancsnok azonnal kapcsolt és mosolyra húzta a száját.

- Szerintem ezek járnak. Doherty keze Black csípőjénél jár.- füllentett egyet a parancsnok, mert kíváncsi volt, az alkalmazottja, hogy reagál erre.

- Kitekerem a nyakát!.-mordult fel Rick és a szobába akart becsörtetni. Hirtelen öntötte el az agyát a düh, de Wilson parancsnok megragadta a karját.

- Lebuktál. Már napok óta figyellek. Te ellenkeztél legjobban, amikor Becky Angliába utazott. Mióta tudod, hogy szereted?

- Ma bírtam bevallani magamnak.- pislogott úgy, mint ha valami bűncselekményt követet volna el. Jack nagyon jól tudta, hogy ez lesz ebből a dolog. Nyílt titok, hogy a két alkalmazottja mit csinál a szabadidejükben, és nagyon jól tudta, előbb-utóbb valamelyikük meging egy kicsit és nem tudják kezelni a helyzetet.

- Mond el neki is.

- És ha megutál? Nem akarom elrontani a kapcsolatunkat…

- Ezt a kapcsolatot?-érdeklődött a főnök kicsit gúnyosan, de választ már nem kapott. Megszólalt a gong és vonulni kell. Egy közlekedési balesethez kell menniük. A tűzoltó autó sziréna hangjai betöltötték az  utcákat és, mint mindig az autók félre húzódtak előlük. Mindenki némán meredt maga elé és azon gondolkozott milyen látvány fogadja majd őket a helyszínen. Alig más fél perccel később elérték a helyszínt. Két autó ütközött frontálisan és egy még biztos, ami biztos eltrafálta őket oldalról. Rebeca volt az első aki kiszállt az autóból és szemügyre vette a helyzetet. Több felől jaj veszékelést hallott és sírást.

- Mindenki munkára!-kiáltotta el magát Wilson parancsnok. Mivel a mentősök már a helyszínen voltak Rebeca útja hozzájuk vezetet. Ismerték egymást a mentősökkel így először hozzájuk sietett megkérdezni, hogy kell-e nekik segítség. Carlos Rodrigez az egyik kocsinál dolgozott. Mexikói a srác, de nagyon rendes mindenkivel.

- Carlos minden rendben?

- Nem. Nem férek hozzá a beteghez. Kérlek Becky csináljatok valamit.-nézett a nőre könyörgően a mentős, aki rögtön kapcsolt. A rádiója után nyúlt és…

- Doherty gyere a piros autóhoz és hozd a vasvágót.

-  Megyek.-válaszolta a társa.

Alig két perccel később már Brian is ott volt velük és a vágó segítségével leszedték a kocsi tetejét. Kis küzdelem árán, de sikerült véghez vinniük ezt a procedúrát és így Carlos segíthetett a sérülten.

- Becky vérzik a kezed.-rémüldözött Brian.

- Nem vészes.- legyintett a lány. A tenyerét sértette fel egy üvegszilánk elég mélyen, de nem fáj. Vagy is még nem jutott el a tudatáig a fájdalom.

- Már megint nem vetted el a kesztyűdet.-korholta le a srác a lakó társát.

- Utálom.-fintorgott Becky, mire Brian egyszerűen kinevette.

- Gyere, mielőtt a főnök meglátja.-karolta át a derekát és az egyik szabad mentőshöz vezette a társát, aki kifertőtlenítette a sebet és egy szép kis kötést rakott rá.

23 óra:

Rebeca a laktanya előtti padon ücsörög egy száll cigivel a kezében. Nem dohányos, csak néha napján szív el csak egyetlen egy szálát. Azonban valamelyik srác otthagyta az asztalon a dohányt és megkívánta. Az összes porcikája remeg a hidegben, de nem akar bent lenni. Wilson parancsnoktól megkapta a lecseszést a felelőtlensége miatt, míg Rick egyszerűen kerüli nagy ívben. Nem érti mire megy ki ez az egész. Csak Brian foglalkozik vele.

- Meg fogsz fázni.-szólalt meg távolabbról Rick.

- Mi van észre vettél? - vetette gúnyosan Becky miközben a srác már helyett foglalt mellette.

- Miért vagy undok?

- Bagoly mondja verébnek. Rick hagyd ezt abba jó?- akadt ki a lány és miután látta a fiú értetlenségét, két tenyerébe temette az arcát. Vagy is csak próbálta, mert a jobb kezébe iszonyú fájdalom nyílalt. Eddig még senkinek se beszélt arról, hogy mi történt Angliában. Csak saját magában emésztette a dolgokat.

- Apám halott.-nyögte ki úgy, hogy senki se kérdezte. Rick szó nélkül közelebb húzta magához a lányt és átkarolta a derekát. Becky a hátát a férfi mellkasának támasztotta és mélyeket lélegzet. Nincs szükség itt semmiféle sírásra.

- Ezért voltál olyan feszült mióta haza jöttél?

- Igen. A nagybátyámat pedig faképen hagytam. Kár volt elutaznom.

- De legalább tudod az igazságot. Azonban miért hagytad ott a rokonodat?-érdeklődött Rick, miközben egy puszit nyomott a lány feje búbjára.

- Én csak egy mezei tűzoltó vagyok. Nem akarok bele folyni egy gazdag csapatfőnök életébe. Igaza volt Wilson parancsnoknak. Kár a múltat bolygatni.- fejezte be az eszme futtatását a lány, miközben megfogta Rick egyik kezét és közelebb húzta magához. Az ujjaikat összekulcsolták, de erről nem esik sose szó köztük.

- És mi van akkor, ha ő megakar téged ismerni?

- Nem tudom.-vont vállat Becky, mert ebbe eddig bele se mert gondolni.

Egy ideig csak némán ücsörögtek így és mind a ketten a gondolataikba merültek. Egyikük a most kiderült családi problémáján filózik, míg a másik, hogyan is mondja el a nőnek az érzéseit. Sokkal, de sokkal nehezebb, mint azt gondolta.

- Nézd Rick! Esik a hó.-pattant fel mellőle Becky és az út közepére rohant. Tényleg nagy pelyhekben esik a hó. A nő arca boldogságot sugárzott. Ezt képes kiváltani belőle egy természeti jelenség? Úgy tűnik. De most legalább meg azzal foglalkozik, hogy mi történt odaát. Rick is feltápászkodott a padról és odasétált Rebeca mellé. Gyengéd mozdulattal maga elé fordította a nőt. Becky némán figyelte, mire készül a srác.

- Melletted leszek jóban rosszban.- motyogta a férfi miközben két hatalmas tenyerével közre fogta a lány arcát. Ez nem éppen egy szerelmi vallomás. Majd végül hosszasan megcsókolta.