5.fejezet

Ez igen. Ilyen kellemes fogadtatásban se volt még részem. Basszus…Bő a szó kincse a lánynak.-gondolta Sebastian miközben a két tűzoltót figyelte. Őszintén nem gondolta, hogy ilyen reakciót váltanak ki a nőből. A tekintete ugrált Christian, a parancsnok és a két szótlan tűzoltó tiszt között. Wilson parancsnok lépet egyet miközben intett a fejével Rick-nek.

- Őrmester jöjjön velem.- szolt szigorúan Jack és Rick azonnal követte.

Ezért a dologért Rebeca bőszen emlegette az elől járója család fáját. Igen ő legszívesebben elmenekülne. Nem akar kettesben vagy is hármasban maradni ezzel a két férfival. Ő egyszerűen elakarja felejteni azt, ami a gyárban történt.

- Jó napot.-szólalt meg hosszas hallgatás után Sebastian. Egy lépést tett Rebeca felé, aki hirtelen hátrált egyet. Bizonytalanul nézett a férfira, majd az egy mosoly kiséretében kinyújtotta a kezét felé.- Sebastian Vettelnek hívnak.

- Rebeca Black zászlós.

- Christiant ismered.-Sebastian próbálta a feszültséget kicsit feloldani.- tudod hosszasan tanácskoztunk Christiannal…Talán túlságosan is… Szeretne téged megismerni, mert a rokona vagy. Az unokahúga vagy.

- Én megkértem, hogy ne keressen. Nem akartam senkinek az életét felzaklatni…-kezdett el mentegetőzni, de most már Christian megunta a hallgatást.

- Azonban mi nem ezt szeretnénk. Mi szeretnénk egy lányt megismerni, aki a bátyám lánya. Akiről mi sose tudtunk, de szeretnénk a családunkba tudni.

Rebeca könnyes szemmel nézett a két férfira, majd hirtelen ötlettől vezényelve megölelte Hornert. A férfi is tanácstalanul pillogott a versenyzőjére, akinek az arcán egy fél oldalas mosoly jelent meg. Ezzel tudatosította, hogy megnyerte a csatát.  Sikerült részben összehozni a családot.

- Sajnálom ezt nem akartam. –hátrált egyet Rebeca és letörölte az árulkodó könnycseppeket.

Hosszas beszélgetésbe kezdtek. Szóba jött egy nagyon fontos dolog…Mikor is tudnának hosszabb ideig egy kontinensen tartózkodni.

- Eljöhetnél a nyitó versenyek valamelyikére.-dobott fel egy ötletet Sebastian.

- Ha az olyan könnyű lenne. Két hónappal előre kell jeleznünk a szabadság kérelmünket…

- Tehát április körül tudnál csak elszabadulni?- Becky csak bólintott.

- Ne erőltesd Sebastian a dolgot. Azonban ha szükséged van valamire hívj fel!-adott át egy névkártyát Horner a lánynak és sajnos indulniuk kellett…

… Március második hetében járnak a tűzoltók és izgatottan várják a mai eligazítást. Annyit tudnak, hogy két új munkatárs érkezik az egységhez. Szükségük van az új emberekre, mivel egy régebbi társukat áthelyezték, míg a másik nyugdíjba ment. Rebeca csendesen sétálgatott az utcán, amikor leparkolt a laktanya előtt egy fekete Ducatis. Bizonytalanul szemlélte a bukósisakos illetőt. Miután a férfi megvált a sisaktól rámosolygott a nőre.

- Tűzoltóság?-érdeklődött kicsit rámenősen.

- Pontosan.-felelte Becky ugyan olyan stílusban.

- Joe Summers vagyok. Te pedig Rebeca Black, ha nem tévedek.- nyújtotta ki a kezét Becky felé. A lány elfogadta a gesztust.

- Nem tévedsz. Akkor te vagy az új társunk.

- Pontosan. Nyolckor van jelenésem.

- Akkor nyomás, mert Wilson parancsnok utálja a későket.

Az eligazításon Jack bemutatta az új embert. Mindenki normálisan fogadta Joe-t kivétel volt Rick. Először szimplán nem volt szimpatikus neki, de miután Rebeca nagyon jól elvolt vele legszívesebben megfojtotta volna. Dühösen vonult el az edzőterembe súlyokat emelgetni. Fél óra múlva azonban megjelent Brian.

- Miért hisztizel ilyen látványosan?-érdeklődött a srác miközben figyelte a társát.

- Hisztizik a nyavalya!- morogta dühösen.

- Attól, hogy nem vagyunk nagy haverok ismerlek már. Felbosszantottad magad, mert Rebeca Joe-val lóg. Csak szimplán barátkoznak.

- Jaa.-horkantott gúnyosan Rick.- Rebeca úgy néz rá, mint aki azonnal rávetné magát.

- Mi bajod van? Agyadra ment valami.  Az száz!

- Attól, hogy Beckyvel laksz sok mindenről nem tudsz.- állt fel a férfi és megtörölte az arcát a törölközőbe.

- Mire célzol?

- Részegen megkértem a kezét.

Brian erre elkezdett szívből jövően kacagni. Rick ilyenre képes lenne? Ő híreszteli leginkább, hogy sose kötelezi el magát. Leült az egyik kondigépre és végre megbírt szólalni.

- És mit mondott?

- Sajnos én nem tudom olyan jól cifrázni a káromkodást.- felelte már nevetve Rick.

- Mi történt utána?

- Hozzám vágott egy vázát az előszobai szekrényről, majd kidobott. Azóta nem beszélünk. Egyszerűen levegőnek néz.

- Amúgy hogy gondoltad? Nem is jártok és benyögöd neki, hogy gyere hozzám. Őrült vagy!

- Wilson parancsnok is ezt mondta.

Az idő telt, de nem történt semmi se. Feltűnően semmi. Brian a szabadidejében Becky-t és az új fiút figyelte. Tényleg elég hamar egy hullám hosszra kerültek, de szerinte Rick rémeket lát. Egyszerűen féltékeny dög. Megrázta a fejét és inkább csocsózni ment a többiekhez.

- De miért jöttél el, ha már csoportvezető voltál? Chicago remek város.

- Bostonban születem, de azért kerültem Chicagoba, mert a szüleim elváltak.-magyarázta Joe egy halvány mosollyal az arcán.

- Értem.

- Becky gyere el velem…-kezdte el a mondatott, de a régóta kong megzavarta. Rebeca olyan hirtelen tűnt el mellőle, hogy nem is tudta hova lett. A riasztásuk egy  irodaházhoz hívta őket. A négyes színt  lángokban áll, de így is akadt egy olyan helység ami éppen nem a tűz rabja. Innen egy nő kiabál ki kétségbe esetten az ablakon segítségért.

- Black, Doherty, Summers fel a tetőre!-ordította el magát Wilson parancsnok.- Tudjátok a dolgotokat.

A három fiatal a szomszédos házból tudtak át jutni az épületre. Míg a fiúk azt keresték, hogy a kötelet hova tudnák kikötni, Rebeca a korláthoz sietett.

- Asszonyom kérem maradjon nyugton. Mindjárt ott lesz valaki!

- Becky nem tudjuk a kötelet biztosítani.-kiáltotta el magát Brian. Becky kétségbe esetten nézett a két férfira és várta a lehetséges ötleteket.

- Majd leszek én  a biztosíték.-vette fel Joe.

Mindenki bólintott és cselekedni kezdett. Rebeca magára vette a szokásos övet, amin a karabínerek voltak. Brian egy kötél segítségével Becky-t Joe-hoz rögzítette. A lány egy nagy levegő vétel után kimászott a párkányra.

- Tartsatok erősen.

- Nem foglak leengedni. Még akarok valamit kérdezni.- viccelte el a dolgot Joe és elkezdte lefelé engedni a társát. Ahogy ereszkedett Rebeca érezte, hogy a levegő egyre forróbb és így megérti, hogy a nő miért akar ennyire menekülni.

 - Itt vagyok. Segítek önnek.-mászott be az ablak párkányon Becky és a nő hálából nyakába vetette magát.- Adjon még öt percet.

A tűzoltónk gyors mozdulattal vetette át a nőn az övét és egy karabíner segítségével magához csatolta. Az üvegek, vázák egyesével pattogtak szét az asztalon és a szekrényeken. Gyorsnak kell lenni. Együtt másztak ki a párkányra.

- Háromra elrugaszkodunk és kiviszem innen. Kérem ne pánikoljon.- a nő bólintott, majd Becky bele szólt a rádióba. – Joe mehet!

A kötél lassan ereszkedett a föld felé és úgy tűnt minden rendben, de minden tévedés. Egy hatalmas robbanás rázta meg az emeletet és a kötelet távolra lökte a légnyomás. Az áldozat azonnal vísítani kezdett, de sikeresen földet értek.

- Ugye rendben vannak?  Ugye rendben vannak?- hallatszódott Brian hangja a rádióban.

- Igen minden rendben.- felelte kedvesen Wilson parancsnok.

Sötétedés után értek vissza a bázisra a csapat. Többségüknek már rég lejárt a munkaidejük. Köztük volt Becky is. Elakart szabadulni és kiszellőztetni a fejét, de Rick csak prédikált a nyomában és nem volt hajlandó befogni. Azonban a nő megelégelte a dolgot és szembe fordult vele. Mindenki őket nézte.

- Most ugyan mi bajod van? Tűzoltó vagyok és kész! Ez a feladatom! Bemegyek az égő épületből ahonnan más menekül.

- Prédikálsz a józanságról. Te beszélsz nekem mindig arról, hogy gondolkodjak józanul. De te se gondolkodsz sose. Ma is majd nem maghaltál…-vágott vissza Rick.

- Most melyik józanságra gondolsz? Részegen beállítottál és azért könyörögtél, hogy legyek a feleséged. Járni se jártunk b@szki. Miután meg elküldtelek a fenébe le kurváztál. Nincs kedvem veled egy levegőt szívni.

Rick-nek most már leesett minden. Arra a momentumra nem emlékezet, hogy a visszautasítás után mit mondott. Ránézett ismét a társára, aki könnyes szemmel meredt rá.

- Becky…- a lány elrántotta a kezét és hátrált egy lépést.

- Igen szeretlek…de nem így.

Sarkon fordult és elrohant. Nem érdekelte, hogy hányan voltak ennek szem és fültanúi csak egyedül akart lenni. A fiúk szomorúan néztek egymásra, de egy árva szó se esett köztük. Joe az öltöző felé vette az irányt, de Rick megragadta a karját.

- Ne reménykedj! Nem lesz a tiéd!-morogta iszonyat dühvel a lelkében Rick.

- Te beszélsz nekem?  Téged ejtett a nagy nyilvánosság előtt.

Talán, ha nem látja meg Wilson parancsnokot a folyosón végén Rick cselekedett volna. Teljes erőből képen törölte volna az újdonsült társát…

…Joe sokat gondolkozott, hogy egy magányos, szomorú lány hova mehet. De végül Brian megsúgta neki, hogy Rebeca általában a parkba megy gondolkodni. Így a motorjával odahajtott. Hosszas séta után megtalálta Becky-t a szökőkút mellett. A lány ott ücsörög a munka ruhájában. Pár járó kellő megbámulta, de nem mertek szólni neki.

- Szia.

- Joe, hogy kerülsz ide?- nézett fel rá Becky.

- Gondoltam szükséged van egy kis társaságra.- leült ő is a földre és figyelte a lányt.- Figyelj nem éri meg egy férfi se, hogy szenvedj miatta.

- Nem érted.

- De szerintem igen.

- Kerültél már hasonló helyzetbe? Alig ha.- Becky gúnyosan felhorkantott.

- Chicagoban volt egy lány…Kate volt a neve. Egy bárban találkoztunk. Iszogattunk, iszogattunk és én szinte azonnal vonzalmat éreztem iránta. Egy éjszaka volt, de másnap megjelent a bázison és ő lett az új társunk.

- Ezt nevezik szívásnak. És volt még valami utána valami köztetek?-most már Becky jobban érdekelte ez a téma, mint a sajátja.

- Néha még egy-két alkalom. Nem akart közelebb engedni magához.

Becky hülye ötlettől vezényelve megcsókolta Joe-t, de úgy tűnt számított erre hiszen hosszú csókot vittek véghez a park közepén.

- Nem szabad. Te szereted…- makogta Joe, de Becky ismét az ajkaira tapadt.

- Felejtesd el velem…