7. fejezet

Joe már lassan más fél órája ücsörög a tetőn. Gondolkozik, mert van min. Rebecaval lefeküdt, míg most megjelent Kate. Nem tudta, hogy őt is ide fogják áthelyezni. Egyszerűen nem tudja kezelni a helyzet. Ahhoz bátor, hogy égő házakba menjen be, de ahhoz kevésbé, hogy egy nőnek szemtől szembe bevallja az érzéseit. Megnyikordult az ajtó és Kate jelent meg mellette.

- Mit keresel ide fent?

- Téged.- válaszolta a nő és a korláthoz sétált, hogy megnézze milyen magasan is vannak.

- Nem értem miért csinálod ezt.

- Mit?-Kate számára könnyebb volt a hülyét tetetni, mint kimondani az igazat.

- Eljöttem Chicagoból, mert szenvedtem miattad. Tudod nagyon jól, mert elmondtam mindent. Szeretlek, de te tájékoztattál róla, hogy alkalmatlannak tartasz egy kapcsolatra….-Kate eközben oda sétált Joe mellé. A srác reflex szerűen felpattant és így a köztük lévő távolság minimáilsra csökkent. Kate a kezét Joe derekára csúsztatta. Míg a férfi megsimogatta az arcát.

- És ha megjött az eszem?- érdeklődött egy kacér mosollyal az arcán.

- Annak csak én örülnék.- Joe most már megmerte csókolni a barátnőjét.

A mai nap egy gyakorlaton kellett megjelennie a csapatnak a központ kirendelt épületénél. A feladatuk volt a tűzoltóknak, hogy a tömlőket a vállukra véve körülbelül 13 emeletet fel kellett rohanniuk. Szerencsére menet felszerelés nélkül. Először a férfiak indultak el, így Becky és Sophia a parancsnok és Kate mellől szemlélte az eseményeket. Becky akarva akaratlanul Ricket figyelte, ahogy Briannel versenyzik.

- Ki az a két fickó?-érdeklődött Kate Rebecatól, mert látta majd kiesik a szeme annyira bámulja őket.

- Rick Jonhson  és Brian Doherty őrmester.

- Tehetségesek?

- A legjobbak.

- És téged hogy hívnak? Mióta dolgozol itt?

- Rebeca Black zászlós és már 19 éves korom óta.- felete egyszerűen.

- Akkor éretségi után képzésre jelentkeztél?- vonta le a következtetést Kate.

- Igen.

- Most mennyi idős is vagy?

- 26 leszek májusban.- felelte csendesen Becky. Feltűnt neki, hogy Kate egyszerűen levegőnek nézi a mellette álló Sophiat. Igaz, neki se szimpatikus a lány, de nem gondolta, hogy valaki egyezik a véleményén. Azonban nagyon úgy tűnik jól lát mindent.

Eközben a fiúk lejöttek az épületből nagy nevetés közepette. Wilson parancsnok először leszídta őket, majd jöhetett a tájékoztatás, hogy nagyon jó volt és ezt várta el tőlük alapból.

- Most ti jöttök lányok.

http://www.youtube.com/watch?v=bDuZtjqp0XE

Rebeca erre várt már mióta ide jöttek, bár azt már annyira nem csípi, hogy pont Sophiával kell versenyeznie. Azonban ez már csak részlet kérdés. Vállára pakolta a tömlőket és mivel Wilson parancsnok már útnak indította őket. Fej fej mellett haladtak végig, de az utolsó fordulónál Sophia meglökte és így térdre esett. A másik nő nem is foglalkozott vele, hogy a társával mi történhetett csak rohant tovább.

- Szakadj meg.-morogta Becky és az se vette észre, hogy a síp csontján egy hatalmas seb keletkezett. Felérve a tetőre ott találta Sophy-t aki levegő után kapkodva a térdein támaszkodott. Rebecat nagyon felhúzta a lány viselkedése és ezt nem is hagyta szó nélkül. Meglökte hátulról a lányt, aki így majd nem elterült.

- Elment az eszed?- ripakodott rá Beckyre és visszaadta a lökést neki.

- A társak segítik egymást!

- Nem vagy a társam!

- De az életedet bármikor megmenthetem.- tapintott a lényegre Rebeca. Azonban Sophia arc kifejezése mást árult el. Nem ezért viselkedik így vele. Más van a dologban. A nő elkezdett fel s alá járkálni, míg Rebeca ökölbe szorított kézzel figyelte. A fiúktól tanult már annyit, hogy résen legyen mindig.

- Azt hiszed te vagy a világ közepe. Egyedüli nő voltál évekig az egységben és annak a férfinak csavartad el a fejét akinek csak akartad. De ezek után más világ jön.

- Három napja vagy itt. Mire vered magad?- kérdezett vissza gúnyosan Rebeca. Legszívesebben már odasózott volna egyet, de Brian arra tanította előbb elszámolunk tízig és utána cselekszünk.

- Ugye élvezed, hogy szenvedni látod Rick-et?

- Semmi közöd hozzá, hogy mit gondolok Rickről!- kiabált Becky. Nagyon érzékeny dolog ez neki. Hiába tűnik keménynek és érzéketlennek a világ felé cseppet se az. Jó nem bánta meg, amit Joe-val műveltek, de a szíve Rickhez húzza. Azonban van valami, ami miatt nem vallja be ezt senkinek. A becsülete, az önérzete és a makacssága miatt.

- Nocsak, nocsak.

- Szállj le rólam!- morogta Becky dühösen.

- Mert különben mi lesz?- lépet egy lépést és így Becky ütő távolságába került.

Egymásnak estek és néha csak birkózásnak tűnt az egész, de néha vérre menő küzdelemnek. Az egész verekedésnek akkor lett vége, amikor Brian és Joe érkeztek meg és szét szedték őket. Brian alig bírta megtartani Becky-t. A nő kapálózott és szitkozódott, mint egy kocsis.

Alig egy óra múlva a két nő Wilson parancsnok irodájában álltak és hallgatták a kiosztást. Kate is ott volt, aki a háttérből figyelte őket.

- EZT NEM  TŰRÖM EL! NEM TŰRÖM EL, HOGY KÉT EMBEREM ÖSSZEVEREKEDJEN A GYAKORLATON!- harsogta Wilson parancsnok. Mind a három nő összerezzent. Nehéz felbosszantani a főnököt, de most sikerült.

- Jack nem én kezdtem…-szólalt meg Becky.

- Fogd be Rebeca! Nagyon jól tudod, mi a rend.

- Parancsnok ez a tyúk nem tudja mi azaz összetartás…

- TYÚK? Van nevem is.- kezdte el a kiabálást Sophia.

- ELÉG!- szólalt meg újra a parancsnok. A feje már vöröslött a dühtől és a kezét ökölbe szorította. Az összes izom látszódott a bőrén keresztül. Kate aggódva pillogott a három fél között.  Rebeca tudta, hogy Wilson parancsnok már meghozta a döntését.

- 3 napra fel függesztelek mind a kettőtöket.

- De….-kezdte el egyszerre a két nő.

- Nincs, de! Most pedig nyomás.

A két nő szótlanul hagyta el az irodát. A férfi az ablakhoz sétált, és a két kezével megtámaszkodott a falnak. Nagyot sóhajtott és becsukta a szemét.

- Ezért nem akartam, hogy Sophia  idejöjjön.

- Elég ellenszenves kis szuka.-vont vállat Kate. Jack kuncogott halkan.- Miért küldték ide?

- Lefeküdt a parancsnokával.

- Akkor vigyázz magadra.-vágta hátba a férfit és ellökte magát a szekrénytől.- Szükséged van még rám?

- Nem haza mehetsz.

- Köszi.

Eközben a pihenőben ismét dúltak az események. Rebeca és Sophia most még inkább dühösek voltak egy másra. Bevágtattak a helységbe ahol az összes fiú ott volt. Becky-t nem érdekelte, hogy ott van az összes srác és lekapta magáról a felsőt. Így már csak egy top és a munkás nadrágja volt rajta.

- Ezt elintézted nekem.- kezdte el ismét Sophia. Becky iszonyatos dühvel csapta be a szekrénye ajtaját és szembe fordult a nővel.

- Gyere üss meg, ha ettől jobban érzed majd magad!- állt meg úgy, hogy nem védekezet.

- Becky…-tett egy lépést felé Rick, de a nő leintette.

- Maradj ki ebből!

- De…

- Maradj ki ebből! Mindenki maradjon ki ebből.- osztotta ki az utasítást Rebeca. Most ismét a társa felé fordult.- Gyere üss meg!

Sophia tényleg azt hitte, hogy Rebeca hagyni fogja, hogy bemosson neki, de tévedet. A nő elkapta a csuklóját és úgy fordította, hogy iszonyatosan fájjon neki.

- Nem vagyok hülye! Azt csinálsz, amit akarsz és azzal akivel akarsz! Nem érdekel!- elengedte Becky a társát.

- Tényleg?-jelent meg ismét egy ördögi mosoly Sophia arcán. Nem kapott választ és így odasétált Rickhez…Megcsókolta. Az egész körlet nem tudta, hogy köpjön-e vagy nyeljen. Rebecat leginkább a sírás kerülgette, de elég kemény ahhoz, hogy ezt ne mutassa.

- Ez se?

- Ez se!-vágott vissza.

Brian este kilenc fele ért haza és cseppet meglepte, hogy Rebecat a kanapén találja egy jégkrémes doboz társaságában. Ledobta a kulcsát és a dzsekijét, majd helyett foglalt a nő mellett.

- Minden rendben?

- Semmi sincs rendben.- rázta meg a fejét a nő.- Áthelyezésemet kérem majd.

- Elment az eszed?-ripakodott rá Brian meglepetten.

- Akkor ment el az eszem, amikor verekedést kezdeményeztem a tetőn.

- Figyelj rám Kis lány.-két kezével közre fogta Rebeca arcát és mélyen a szemébe nézett.- Segítek neked. Nem hagyom, hogy Rick vagy az a Sophia kikészítsen. Világos?

- Azt hiszem.

- Akkor adj egy falat fagyit.- nevette el a dolgot a srác.