11. fejezet

Egy hét telt el az esett óta. Rebeca és Brian vállalta be a túl órák többségét. Hiszen a központ nem tudott alkalmazható embert küldeni a két kieső ember helyére. Ez a nap is így kezdődött, hiszen Becky már a 36 óráját tölti talpon. A konyhában ácsorog és várja, hogy lefőjön a kávéja. Ilyen kor minden olyan lassúnak tűnik.

- Szia Rebeca.- szólalt meg mögötte James. Munkában lehet, mivel az oldalán ott viseli a fegyver táskát. - ahogy megfordult a lány láthatóan fintorgott egyet.- Mióta is vagy fent?

- A héten 6 órát aludtam csak. Szerinted?

- Csak szólni szeretnék. Meg van a gyújtogató.

- Ki volt az a rohadék?- cseppet lelkesebbnek tűnt Becky hangja az előbbinél.

- Az a férfi, aki lelőtte a többieket. Most tudtuk csak kiszedni belőle.

- De legalább megtudtuk.-elcsuklott a hangja. Mostanában túlságosan is érzékeny és a fáradtság csak rátesz egy lapáttal.

- Jól vagy?-érintette meg a vállát James.

- Nem csak fáradt.

- Gyere ide.-ölelte magához a nyomozó a nőt. Rebeca számára ez megnyugvásnak számított, hiszen valaki törődött vele. Pár percig ott álltak együtt, majd James szemügyre vette a lány arcát.- Jobban vagy?

- Igen. Köszönöm.

***

Május 9-e van. Spanyolországban a Száguldó Cirkusz újabb versenyét rendezik, de Rebeca már a következőre készül. Ez Monacóban lesz. Egy hétig szabadságon lesz és ami még jobb a legnevesebb helyszínt látogathatja meg a sorozatból. A hetek folyamán rengeteg minden történt. Rick és Sophia járni kezdtek. Joe és Kate kapcsolatát ez az helyzet megjavította, míg Brian egy véletlen folyamán megismerkedett Wilson parancsnok húgával és randizni kezdtek. Rebeca pedig egy felkészítő program közepén áll. Még nem döntötte el biztosra, de lehet, hogy szakmát vált. Azonban James segítséget ajánlott és ezt elfogadta. Rendben az benne van a pakliban, hogy nem kell égő házakba bemennie és egy száll kötélen lógnia több méteres magasságban, de szereti ezt csinálni. James szerint ez csak egy jó felkészülés és az idő múlásával Becky eldönti, hogy mit akar. Tűzoltó akar maradni vagy megismerkedik valami újjal és rendőr lesz.

- Hozzak neked valamit?-érdeklődött Becky miközben a bőröndjébe pakolt.

- Kösz. Nem kérek semmit se. Csak gondoltam ezt a könyvet visszahozom.-mutatta az említett dolgot James.- Hova készülsz?

- Monacóba.

- Monacóba?

- Igen Monacóba. Ugye fel fogtad? Nem kell még egyszer elmondanom?-úgy beszélt Rebeca, mint ha valamilyen gyenge elméjű lenne a barátja.

- Vicces vagy Kislány.- egy díszpárnával fejbe dobta. Ez a kislány elnevezés megmaradt az első ismeretségük óta.- És mit keresel te a híres neves Monacóban?

 - Hát a családommal fogok találkozni.

- Miért ott él a családod?

- Nem csak a Forma-1 ott fog versenyezni. Ugye tudod, hogy mi azaz F1?

- Amerikai vagyok nem hülye. Tudom mi az. De azt nem értem mi közöd van hozzá.-dölt hanyatt a kanapén James és figyelte, ahogy Becky pakol tovább az utazó táskájába.

- A RedBull csapatfőnöke a nagybátyám. Fél éve derült ki mind ez.

- Monacóban a szerencse játék virágzik. Azért a vagyonodra vigyázz.-nyomott egy puszit a barátnője homlokára James és egyedül hagyta.

***

Monacó csodás hely. Ezt Rebeca is sejtette előre. Nap hétágra süt és a tenger csodás. A nő egyedül sétálgat az utcákon keresve azt a bizonyos szálódát, amit Sebastian írt a levélben. A vállán ott a nagy utazótáska, míg a másikban ott van a térkép és a szálóda címét tartalmazó cetli.

- Elegem van. GPS-t is mellékelhettél volna a csomagban Sebastian Vettel.-mérgelődött hangosan Rebeca és ami még tetőzte a dolgot egy férfi elsodorta és mindent elejtett a kezéből.  – Kinyírlak Sebastian Vettel! Te hülye ötleted volt, hogy idejöjjek.- szitkozódott a nő és nem is figyelt arra, hogy mind ezt hangosan teszi.

- Segíthetek?-érdeklődött a férfi, aki végül is a bajt okozta.

- Nem kell köszönöm.- rá se nézett Becky, csak kapkodott össze-vissza.

- Jaime Alguersuari vagyok.

- Jó magának.- hagyta rá a dolgot.

- Tudok segíteni.- még mindig kedves a férfi, attól függetlenül, hogy Becky kimondottan bunkó amerikai módjára viselkedik.

- Hogyan?

- VIP jegyed van a RedBull Racinghez. Én pedig a Toro Rosso versenyzője vagyok. Ha gondolod elvihetlek ahhoz a bizonyos Sebastian Vettelhez, akinek az életét akarod kioltani.

- Biztos, hogy versenyző vagy?- vonta össze a szemöldökét Becky. Erre a bizonyos Alguersuari elővette az ugyan olyan beléptető kártyáját, mint amit Becky tartott a kezében.

- A személyimet is megmutassam.

- Vagy már 21?

- Miért pont 21?-kérdezett vissza, miközben elvette Becky-től az utazó táskát és szépen lassan elindultak a sétányon.

- Mert ahonnan én jövök 21 év a nagy korúság határa.

- Nos akkor én még nálatok kiskorú vagyok. Amúgy, hogy hívnak?

- Rebeca Black. Sajnálom a tuskóságomat. Általában nem vagyok ilyen. Spanyol vagy?- olyan fura így ismerkedni. Ráadásul ki fogta az első versenyzőt, aki szembe jött vele az utcán. Legalább szimpatikus neki.

- Igen. Barcelonában születtem. És te? Amerikai vagy, ha jól sejtem. Az akcentusod. Olyan furán beszélsz angolul.

- Pontosan. Tőzs gyökeres bostoni vagyok.- mosolygott Becky a szép szemmű férfira. Neki is kék szeme van, akár csak Ricknek. Ez nem jó dolog, ha már itt is Rick jár az eszében. Most ezen a szent helyen meg fogadja, hogy a volt barátja akkor fog legközelebb eszébe jutni, amikor haza felé tart a repülővel.

- Sebastian barátja vagy?

- Részben. Rokonom van a csapatnál.- csak ennyit mondott a lány, mert szerinte nem lett volna jó dolog az első embernek kirészleteznie a család fáját.

- Megérkeztünk. Íme a szálóda, amit keresel. – mutatott az épületre.

- Köszönöm.

- Jelentkezz be a recepciónál és szerintem találkozzunk még.

- Szerintem is. Szia.- köszönt el Becky a sráctól.

Minden a körülményekhez képest jól sikerült. Hamar megkapta a lakosztály kulcsát és a csomag hordó fel is vitte a megadott emeletre és szobába a táskáját. Még, hogy nincs felhajtás és feltűnés. Ebbe a „szobába” kétszer bele férne a lakása ától cettig. Miután Rebeca magára maradt hanyatt dőlt az ágyon és egyszerűen bámulta a plafont. Kell ez neki? Igen kell, mert nem a szokásos környezetben van otthon. 

- Na láss csodát itt is van a vendégünk.- jelent meg Sebastian.

- Nem sok híja volt, hogy eltévedjek, de valami bizonyos Alguersuari vagy ki megmutatta a helyes irányt. Köszönöm.-ölelte meg Becky a német férfit.

- Ez csak természetes. Mit szeretnél mit csináljunk ma?

- Ki akarok kapcsolódni és elfelejteni, hogy mi az a Boston és a tűzoltóság.

- Nem értem az amerikai szlengeket, de ha jól gondolom bulizni akarsz.- vigyorgott sunyin.

- Igen. Nagyon is.

- Akkor kilencre érted jövök és elviszlek egy jó helyre. Holnap pedig meglepjük Christian-t, mert úgy is ki kell mennünk a pályára.

- Benne vagyok….

…. Az idő már közel van a tizenegyhez és a buli már javában folyik. Rebeca nem tud magának megállást parancsolni. Iszik és táncol minden útjába eső emberrel. Egy ideig Sebastian is mosolyogva figyelte a nőt, de amikor már Becky képes volt a saját lábában hasra esni, azt már nem találta annyira mulatságosnak. Az egyik ilyen esett után felültette a bár székre a nőt.

- Figyelj rám. Haza megyünk.

- Nyugi tök jól elvagyok és még…-ekkor  közeledett feléjük Jaime.- Vele még nem is táncoltam. Akarsz?

- Persze.

- Nagyon vigyázz rá kérlek.- súgta Sebastian a spanyol fülébe és egyedül hagyta a párost. A férfi bólintott és táncolni kezdett a nővel, de mivel Rebeca folyamatosan bokán rúgta vagy megtaposta a lábát elment a kedve az egésztől.

- Részeg vagy.

- Tudom. Azonban iszonyatosan jó érzés és elfelejthetem azt a kis ribancot, aki csak nyert végül. Övé lehet a dicsőség.- magyarázta Becky, miközben a lábai összecsuklottak, de mivel Jaime fogta az egész egy félre sikerült lépésnek tűnik.

- Nem értelek.

- Az a kis szajha átkerült hozzánk és elvárta, hogy mindenki őt ajnározza. De esküszöm, egyszer még megtépem és akkor nem csak három napra függesztenek fel, hanem minimum három hónapra.

- Jobb, ha haza megyünk.- próbálta Jaime kicsit befolyásolni a lányt, de nem sikerült neki. Hiszen részegen Rebeca makacsabb a kelleténél.

- Nem megyek én sehova csak a pulthoz még egy pohár vodkáért.

Így tudott meglépni Becky a két figyelő őrszemétől. Ivott még pár pohárral és mivel iszonyatosan álmos volt elindult a szálódájába. Azonban részegen, fáradtan és terepismeret nélkül ledőlt az egyik padra és szinte azonnal elaludt.

Alig 10 perccel később három férfi sétált arra, és a legmagasabb észre vette a nőt a padon. Biztos ami biztos alapon ellenőrizte az élet jeleit, de ahogy hozzá ért a lányhoz, az hangosan morogni kezdett.

- Adrian mit csinálsz?- érdeklődött az egyik társa, miközben a férfi „felkanalazta” az alvó nőt a padról és a karjaiba vette.

- Szerinted? Ha itt találják reggel a zárkában ébred. Nem akarom ezt.

- Mi vagy Te? A Máltai szeretett szolgálat?

- Vicces vagy Lewis. Inkább segíts.

- Rendben.- szedte össze Lewis a lány cuccait. Táska, kabát és egy fél pár cipő.

Így vette párt fogásba Adrian Sutil a részeg Rebecat. Felvitte a szobájába majd gondosan lefektette az ágyra. Leszedte róla a másik cipőjét és betakarta. Neki tökéletes lesz a kanapé. Véletlenül észre vette a nő nyakláncán lévő medált. Szent Flórián a…

- Tűzoltók védőszentje.- fejezte be hangosan.

Erre a számára ismeretlen nő motyogott valami „Igen Főnököt” és az oldalára fordult. Érdekes lesz a reggeli ébredés az már száz százalék.