17. fejezet

Rebeca kisebb üzletelés árán sikerült megegyeznie Wilson parancsnokkal, hogy fél órával hamarabb érjen vége a munkaideje. Fontos számára a vendége hiába próbálja letagadni.

Sebastian a „haza vezető” úton gondolkozott. Boldog ez tuti. Itt lehet Beckyvel, kiszabadulhat az európai körforgásból. Azonban arra még nem gondolt, hogy mi lesz, ha nem megfelelő donor. Valahogy erre még nem akar gondolni.

- Íme itt a kis lakásom. Brian-nel lakok együtt. Sok jó ember kis helyen is elfér.-vigyorgott Becky miközben bevezette Sebastiant a nappaliba.

- Aranyos.

- Inkább rendetlen.-fintorgott a nő.

- Mit csináltál a kezeddel?

- Ezzel?-forgatta körbe a rögzítő kötéses kezét.

- Igen.

- Verekedtem. Pontosabban bevertem valakinek.- vigyorgott  a nő sunyin.

- Nálatok ez a szokás? Verekedtek lépten nyomon?

- Ez most más volt…-suttogta Becky miközben a padlót fixirozta.

- Hogy lehet más?-ezt valahogy nem értette Sebastian és nagyon remélte a nőtől kap egy magyarázatot.  Rebeca kicsit gondolkozott. Elmondja? Ne mondja? Végül is már nincs jelentősége.

- Van egy srác…A munkatársam. Hosszú évekig csak barátok voltunk azonban egyszer szükségem volt valakire…Szükségem volt valaki, hogy amikor az életem süllyesztőbe került hozzám szóljon törődjön velem…Vagyis nálam ez csak a…-nehéz erről beszélnie hiszen Sebastian rendes srác és nem olyannak tűnik, mint Rick. Sebastian oldalra biccentette a fejét és egy kis mosoly suhant át az arcán.

- Csak nem arra gondolsz, hogy csak szex és más semmi?

- De. Azonban ez nem működött. Egy idő után azt hiszem bele szerettem. Azonban nem ez a legjobb dolog a tűzoltóknál.

- És most?

- Most már vége. Ő a másik kolléga nőjével jár én pedig szabad vagyok.-vont vállat a nő.- Mit kérsz vacsorára? Főzni nem nagyon tudok.

- Kínai?

- Imádom.

Kaja rendelés után beszélgetni kezdtek és tv-t néztek, azonban egyszer Rebeca arra lett figyelmes, hogy Sebastian mélyen alszik. Betakarta a fiút és ő is aludni tért. Azonban nem lett olyan nyugodt éjszakája, mint ahogy szerette volna. Folyamatosan forgolódott és fura álmai voltak. Egy óra fele gondolt arra, hogy iszik valamit, de a hideg üdítő a konyhában van a hűtőben. Erőt vett magán és kiosont a nappalin keresztül a konyhába. Nem akarta felkelteni Sebastiant, de nagy meglepetésére a srác az ablak párkányán ücsörgött és figyelte a várost. Most már csak egy melegítő nadrágot viselt a felső testén viszont semmit. Ahogy észre vette a lányt rá mosolygott.

- Szia!

- Azt hittem alszol.

- Csak próbáltam. –vágott egy fancsali arcot. Rebeca előbb kivett egy ásványvizet a hűtőből és odasétált a férfihoz.

- Baj van?

- Hasonló mint a tiéd.

- Nem értelek.

- Körülbelül 3 hónapja vége lett egy sok éves kapcsolatomnak. Már a gimiben ismerkedtünk meg. Szerettem és még most is szeretem, de a munkám és a világom elriasztotta. Talán még is jobb embert érdemel nálam.

- Ne mondj ilyet.-kérte Rebeca kedvesen.

- De miért? Az év 90% különböző országokban töltöm. Egyedül volt.

- Szerintem tudhatta, hogy mi vár rá. Fiatal vagy és lehet még barátnőd akiért odalégy.-fogta meg a kezét Rebeca.- Tudod az én életem se egyszerű. Nem sokan akarnak egy olyan nő mellett lenni, akinek cseppet se biztonságos a munkája. Senki se akar amiatt rettegni, hogy mikor érkezik meg a piros autó és mikor közlik a halál híremet…

- Becky…

- Ezen nem lehet mit szépíteni.- szomorodott el a nő. Sebastian gyengéden  a két kezével közre fogta a lány arcát és mélyen a szemébe nézett.

- Én melletted leszek. Rám számíthatsz bármikor. –Rebeca pofákat vágott és ezt Sebastian is észre vette.- Ne csináld ezt. Komolyan mondom. Rám…Bármikor…számíthatsz.

- Rendben.-erre egy puszit kapott a homlokára Sebastiantól.

Másnap 10 órakor kellett megjelenniük Dr. James Cotner irodájában. Sebastian bátor ember, de most az egyszer fél. Némán ücsörög a kipárnázott székben és az tartja benne a lelket, hogy Rebeca  mellette van. Ránézett a lányra aki éppen őt figyelte.

- Rendben lesz minden.-megszorította a kezét és belibbent az irodába a doktor.

- Elnézést kérek. Csak sürgős dolgom akadt. Dr. James Cotner vagyok.-fogott kezet Sebastiannal.

- Örvendek. Sebastian Vettel vagyok.

- Hallottam már Önről.

- Ezek a papírok amiket az orvosom küldött.- adott át egy borítékot a doktornak. James hosszú percekig tanulmányozta a boríték tartalmát. Volt, hogy ráncokba szaladt a homloka. Volt, hogy nagyot fújtatot, de végül mosolyra húzta a száját. Rebeca nem volt hajlandó elengedni a férfi kezét. Ő tartotta a lelket Sebastianban, de ez fordítva is igaz.

- Alkalmas.

- Komolyan?-fakadt ki nevetve Seb.

- Igen, hogy ha vállalja.

Sebastian először a doktorra nézett majd Rebecara. Ezen nem kell gondolkoznia.

- Vállalom.

- De tájékoztatnom kell pár dologról. A beavatkozást altatásban, vagy gerincvelői érzéstelenítésben végzik. Egy fecskendő és vastagabb tű segítségével mindkét csípőlapátból vesznek le csontvelőt, a kb. 40-60 perc alatt levett mennyiség 3-4 hét alatt pótlódik.
A csontvelő-vétel után 2-3 napot az altatás és a csípőtáji érzékenység miatt kórházban kell tölteni, de 6-8 nap múlva visszanyeri aktivitását és munkaképességét.
Az altatás szövődményeként kialakulhat hányinger, hányás, vérnyomásesés, szabálytalan szívműködés. A korszerű altatás kockázata minimális: eddig nem számoltak be donoron súlyosabb szövődményről. A szúrások helyén vérszivárgás, fertőzés, átmeneti érzékenység, fájdalom kialakulhat, de ezek megelőzhetőek, vagy néhány nap alatt elmúlnak. A beavatkozást a donorhoz legközelebb eső centrumban végzik, a donor esetleges költségeit, munkabérkiesését, stb. a biztosító megtéríti.

- A munkabérkiesés nem számít. Az a legkisebb gondom.Így is vállalom.-bizonygatta a német.

- Akkor holnap reggel bejön a klinikára és elvégezzük a beavatkozást.

- Rendben. Köszönöm Uram.

- Szerintem Brian Doherty fog hálát adni Önnek. Akkor holnap.

***

Másnap mindenki számára nehéz volt. Sebastiannak ott volt a beavatkozás, Brian számára azért, hogy mi lesz a húgával, míg Rebeca a bázison aszalódott és próbált a munkájára koncentrálni, ami nagyon nehezen ment. Nem kötötte le a figyelmét semmit se. Minden neszre felkapta a fejét, ha a telefon csöngött elsőként rohant, hogy felvegye. Félt, hogy bármi történhet Sebastiannal. Délután 5 óra van és még három óra van a műszakjából. Most érte el azt a pontot, hogy nem bírja tovább. A pihenő szoba összes ablakában bevan húzva a sötétítő függöny és Becky a szoba egyik sarkában sírdogál. Így tudja kiadni magából a feszültséget. Hallotta az ajtó nyikorgását, de nem nézett fel. Nagyon remélte, hogy Kate vagy Joe jött be, de…

- Rebeca?- Rick ridegen szólt hozzá. Felnézett rá és azonnal elfordította a tekintetét a fal felé. Letörölte a könnyeit, majd felpattant a földről.

- Mi az?-kérdezte rekettes hangon. Rick nem válaszolt, csak bámulta a nőt. Ezt megunta Becky és kiakart menni a szobából. Amikor elérte az ajtót végre megszólalt.

- Ki ő? Mit akar tőled?

- Már megint kezded?-fordult vissza a nő.

- Tudni akarom!-követelőzött Rick. A tekintette izzott a dühtől.

- Semmi közöd hozzá.

- Tegnap azt hittem forró csókba fejezitek be a nagy ölelkezést.

- Miért vagy ilyen? Vége! Nekünk ennyi volt.

- Te akartad, hogy ennyi legyen! Te döntöttél el mindent! Nem volt bele szólásom!-kiabálta Rick.

- Nem ellenkeztél! Nem akartál meggyőzni. Nem akartad, hogy meggondoljam magam.- Becky se fogta vissza magát.

- Ne engem hibáztas mindenért!

- Te engedted be azonnal Sophiát az ágyadba! Én csak barátkoztam a pilótákkal!-folytatta Rebeca.

- Hagyd ki ebből…

- Nem hagyom, mert az volt a célja, hogy mióta idejött megszerezzen téged. Szerinted mi volt a gond a tetőn? Az orrom alá dörgölte mind ezt. Ezért ütöttem én először.

- Hazudsz!- vágta rá Rick.

- Engem ismersz már több éve és én hazudok? Ennyire bízol bennem? Én mentem be érted a tűzbe és hoztalak ki a parancsok ellenére. Majd nem meghaltam miattad! Igen szerettelek! De túlságosan is különbözőek vagyunk egymás mellett!-ordította Becky ismét sírva. Rick álla valahol a padlón kötött ki. Hosszú pillanatig meredtek egymásra, majd Rick cselekedett. Közelebb lépett Becky-hez és megcsókolta. Az egész csók gyengéd volt és amolyan búcsú képen hatott. Legalább is a nő részéről. Nagy erő kifejtésbe telt Rebeca részéről, hogy eltolja magától a férfit.

- Sajnálom!-nézett fel rá és zokogva elrohant. Rick is össze volt zavarodva. Nem tudta miért tette ezt. Ez…ez egy óriási hiba volt…

Eközben a kórházban Sebastian már túlesett a beavatkozáson és éppen ébredezett. Brian vele volt, mivel az első dolga az lett volna, hogy megköszönje amit érte tett. Vagyis amit a húgáért tett. SMS-re válaszolt, amit Becky írt neki, amikor Sebastian mocorogni kezdett. Felébredt az altatásból. Lassan pislogott és szemügyre vette a szoba plafonját.

- Jól vagy?-érdeklődött Brian.

- Körülményekhez képest jól. A tesód, hogy van?

- Jól…a körülményekhez képest.-motyogta a tűzoltó.- Sebastian…

- Igen?-nézett rá kicsit álmos tekintettel.

- Köszönöm szépen. Örökre hálás leszek neked. Ezzel…ezzel…-elcsuklott Brian hangja.-Egy életet mentettél meg.

- Tudom. Segítek, ahol tudok.

- Köszönöm még egyszer.-bizonygatta Brian.

- Rebeca hol van?-érdeklődött Sebastian.

- Még más fél órája van a műszakjából. Haza ugrik átöltözni majd és itt lesz.

- Ez remek.-csillant fel a német szeme lelkesen. Brian sokáig hallgatott, hogy megkérdezze-e- Észre vett valamit a barátnőjén és ugyan ezt vette most észre a pilótán. Végül erőt vett magán és udvariasan megszólalt.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.-biccentett.

- Kedveled Rebeca-t?

- Igen.-válaszolta gondolkodás nélkül.

- Szerintem ő is téged. Tudod hány sms-t kaptam tőle a mai nap folyamán? 28-at!

- Tényleg?-kuncogott Sebastian.

- Igen. Vigyázz majd rá! Fel is hívom, hogy felébredtél.

Amíg az idő telt Sebastian szundikált, de már nagyon várta, hogy Becky mikor érkezik meg. A lány roham léptekben zuhanyzott le otthon és bújt bele a farmerjába és egy egyszerű fekete felsőjébe. Haját lófarokba kötötte és indult is a kórházba. A nővérke kedvesen elmagyarázta, hogy hol találja a pilóta. Óvatosan ácsorgott az ajtóban és figyelte az alvó Sebastiant. Vagyis ő azt hitte, hogy alszik és így el akart menni.

- Maradj!

- Szia.-mosolygott Becky miközben az ágyhoz sétált. – Jól vagy?

- Igen.- Sebasian megfogta Becky kezét és egy puszit nyomott a tenyerébe.- De mint ha veled valami nem stimmelne.

- Minden rendben.-fordította el a lány a tekintetét.

- Hazudsz!-simogatta meg az arcát. Ahogy a lány szomorúan ránézett rájött mindenre.- Sírtál?

- Csak egy kicsit.

- Valaki bántott? Esküszöm kitekerem a nyakát. Bár nem most, mert fáj minden porcikám.

- Minden rendben van már. Nyugodj meg.

- Biztos?

- Igen biztos. Amúgy Christian tudja, hogy itt vagy?-Sebastian mélyen hallgatott. Ez egy értelmű válasz volt.- Ezek szerint nem.

- Isztambulra tökéletes leszek. Nem kell minden lépésemről tudnia.

- Mint egy rossz, makacs tinédzser.-kuncogott a nő.- Szerintem ideje lenne mennem. Pihenned kell.

- Maradj kérlek. –kicsit arrébb csúszott az ágyon, bár kicsit fájdalmas volt.

- Maradj!-kérte ismét és megütögette maga mellett az ágyat.- Ha itt maradsz ígérem pihenni fogok.

- Biztos?

- Igen. Csak maradj velem.-pillogott rá boci szemekkel. Rebeca ettől megenyhült. Lerúgta magáról a cipőjét és odafeküdt a férfi mellé. Jól esett ez mind a kettőjüknek. Rebeca úgy feküdt, hogy hallotta Sebastian szívverését. A mai nap totál kikészítette. Lassan a szemhéja elnehezedett és elaludt. Sebastian ezt észre vette és a takarót kicsit jobban a lányra húzta. Láthatta a nő igazi törékeny oldalát. Hiába kemény a munkája és hiába mutatja azt, hogy sebezhetetlen. Egy érző nő, akinek szüksége van a törődésre…Reméli egyszer megadatik a számára, ha csak barátként is, de segítsen neki és vele legyen.  Becky megmozdult és kicsit közelebb húzódott Sebastianhoz. A férfi mosolygott egyet és egy puszi után ő is elaludt.